Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A jelzálogtörvény 18. par.-a és a gyakorlati élet

66 vételének lehetőségére vonatkoznak. Ezek közül nyugodt lelki ismerettel a legnagyobbnak, a telekkönyvet generál alakjaiban megváltoztató és a haladás szellemét magában foglaló törvényalkotás, az 1927:XXXV. jelzálogtörvényt mondhatjuk. Ezen fontos és értékes törvény egész anyagával, amelyet nagy telekkönyvi jogászaink több ízben bíráltak, foglalkozni nem óhajtok, csupán a jelzálogtörvénynek a ranghely előzetes biztosítására és a megszűnt jelzálogos követelés ranghelyével való rendelkezésre vonatkozó 17—22. §-ok gyakorlati alkalmazásáról és vitás, a hitel életben fontos jelenségeiről szeretnék egy pár szót szólani. Az 1925:XV. „A Mezőgazdasági hitel megszerzését könnyítő egyes rendelkezésekről" szóló törvény az eddigi mozgó ranghely helyett a fix ranghelyet hozta be. Ezelőtt a törvény előtt ugyanis, ha valamely jelzálogos követelés megszűnt, a mögötte álló jelzálogjog rangsorban automatikusan előbbre lépett és így a hitelező mondhatni gazdaságilag nem indokolt kedvezményt nyert. A törvényhozás azonban belátta, hogy a ranghely úgy a tulajdonosra, mint a jelzálogos hitelezőre jelentős gazdasági értéket képvisel, mert e szerint 'kap a tulajdonos olcsóbb, vagy drágább kölcsönt. Megengedte tehát, hogy a megszűnt jelzálogjog ranghelyével a tulajdonos rendelkezzék. Az 1925:XV. t.-c. hiánj^át illetve hézagait akarta javítani és pótolni a jelzálogtörvény 17—22. §-ia. Vitás volt ugyanis eddig, hogy az 1925:XV. t.-c. a nem mezőgazdasági ingatlanra főleg a házakra vonatkozik-e? Ezt a kétséget most már az 1927:XXXV. t.-c. 17. §-a eloszlatja, egyúttal a tulajdonosnak a ranghely biztosítása érdekében való megterhelési jogának érvényesítésére az eddig megszabott 60 nap helyet 6 hónapot szab meg, — végül mellőzi a tulajdonosnak abbeli 'kötelezettségét is, hogy a fenntartott ranghelyre kerülő újabb hitelezőjének nevét azonnal bejelentse. A jelzálogtörvény 18. §-a kimondja, hogy: „ha a jelzálogos követelés egészben, vagy részben megszűnik, vagy ha a jelzálogos hitelező jelzálogjogáról egészben, vagy részben lemond, ia jelzálog tulajdonosa a jelzálog telekkönyvi kitörléséig, a megszűnés, vagy lemondás terjedelmében a jelzálogjog ranghelyével rendelkezhetik. E rendelkező jogánál fogva a jelzálogjog tulajdonosa az eddigi jelzálogjog telekkönyvi kitörlésével egyidejűleg a jelzálogjog rangsorában akár az eddigi, akár uj hitelező javára az eddiginél nem terhesebb uj jelzálogot alapíthat." Nyilvánvaló a törvény ezen rendelkezéséből, hogy a tulajdonos jogot kap, de ezzel a jogával nem sértheti a később bekebelezett jelzálogot szerzett hitelezők jogait. A törvény ezen rendelkezése tehát egészen tiszta és világos. A súlyos gazdasági élet, a hiteleknek lehető legteljesebb biztosítása és egyéb mellékkörülmények azonban igen érdeikes és a törvény ezen rendelkezésével összefüggő eseteket teremtenek.