Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Az ügyvédi kamarai közgyűlés reformja

61 tekintendő egyéniségektől való társadalmi védekezés, az illetőknek határozatlan időre ártalmatlanná tételére lett felállítva a II. Bn. által. Gyakorlati oldaláról nézve a dolgot, a szigorított dologház végrehajtási rendszere különben is csak abban tér el a fegyház rendszerétől, hogy az egyévi bevezető teljes magánelzárás elmarad. Tehát a szig. dologház ennyiben még enyhébb kényszerintézkedés a fegyháznál, így emberiességi szempontból sem lehet kifogásolni, ha a talán elmeorvosilag csekélyebb szellemi értékűnek véleményezett megrögzött bűntettes oda kerül. Fejtegetéseim eredményét a következő két tételben foglalhatom össze: A korlátolt elmeállapot, amennyiben a biró a szakértői vélemények alapján megállapította a vádlott értelmi és erkölcsi fejletlenségét vagy gyengeelméjűségét, szabály szerint enyhítő körülményül számítandó be. Nem tekinthető azonban enyhítő körülménynek, illetőleg nem akadályozza a büntetés maximumárnak az alkalmazását a kisebbfokú szellemi elmaradottság vagy a hibás erkölcsi felfogás. A korlátolt elmeállapot vagy a helytelen erkölcsi képzetek, az u. n. erkölcsi elmegyengeség egymagában nem akadálya az állandó bűnözési hajlam s ezzel a megrögzöttség megállapításának, így a szigorított dologházba való beutalásnak. Ezt a biztonsági intézkedést, épúgy mint a dologházba való beutalást, csak a valódi zavart elmeállapot, az értelmi ós erkölcsi teljes fejletlenség zárja ki. AZ ÜGYVÉDI KAMARAI KÖZGYŰLÉS REFORMJA. Irta: dr. vitéz Pétery Aladár. A Budapesti Ügyvédi Kamara nagy feladatra vállalkozott, amikor elhatározta, hogy 'közgyűlési rendjét megváltoztatja. A kérdés nagy port vert fel; a kar komoly része azonnal átlátta, hogy erre az elhatározásra szükség volt, vannak azonban, akik „jogfosztásról", „antidemokráciáról", „reactioról" beszélnek. Miről van szó? Arról, hogy a kar végre belátta, hogy 3200 ember nem tarthat közgyűlést, mert ez fizikailag is lehetetlen, egy összeverődött ikisebbség, amely néha alig 10 %-a ia >kar összességének, nem fejezheti ki a kar valódi akaratát. Az eszköz tehát az, hogy meg kell teremteni az u: n. kamarai képviselőtestületet, amely a közgyűlés jogait gyakorolja. Ez tehát nem jogfosztás — mert azt a jogot, hogy egy ad hoc kisebbség a többség látszatát keltse és annak jogait gyakorolja, komoly jogként elismerni nem lehet — és nagyobb jogfosztás az, ha a valódi többségnek nem adunk alkalmat arra, hogy valódi akaratát kife-' jezhesse. , ,s '' De nem is reakció, mert a képviselőtestületet a kar összes 4agjqi választják — tehát a kar valódi többsége — nem" T>edig összeverődött alkalmi többsége. " . . .'i;-!t'.v;ii [ ,. |,.