Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2. szám - Korlátolt elmeállapot és bűnözési hajlam
53 KORLÁTOLT ELMEÁLLAPOT ÉS BŰNÖZÉSI HAJLAM. Irta: dr. Finkey Ferenc. (Folytatás.) A gyengeelméjűség problémája nagyon közelről érdekli a bün tetőjogászt úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból. Elméletileg azért, mert a „gyengeelméjűség" valóban úszó határral van elválasztva az elmebetegségtől, sőt magasabb fokán egyenesen belefolyik az „elmezavar" állapotába, ami a Btk. 76. §Ja szerint a beszámítást teljesen kizáró ok. így Moravcsdk elmekórtana szerint az imbecillitás még nem mindig, de már az elmegj'engeség legélesebb alakja: a veleszületett butaság, az n. n. idiotismus egy különleges elmebetegség. Ez a szellemi fejletlenség legmagasabb foka, a mi laikusnak is szembetűnő primitív szellemi képességet vagy annak teljes hiányát mutatja. Sajnos, a veleszületett butaságban szenvedők épen mert helyes gondolkodásra, ítélet-alkotásra képtelenek s felingereltetve bosszúállók, erőszakosak, brutálisak, gyakran követnek el súlyos bűntetteket. Még szembeötlőbb a cretin-&k szellemi fejletlensége, akik rendszerint testileg is tökéletlenek, törpe, ferde növésüek, koponyájuk kicsi és felfelé csúcsos s teljesen állati életet élnek. Schaffer a gyengeelméjűségnek három fokozatát állapítja meg: 1. a debilitas psychikát, a lassú fejlődés, a szellemi elmaradottság állapotát, ami egyrészt az érzelmi élet fogyatékosságában, másrészt az Ítélőképesség gyengeségében nyilvánul meg, — 2. az imbecillitast, a közönséges n. n. kóros elmegyengeséget, melynek sarkalatos tünete az ítéleti gyengeség; ennek ismét két fokát különbözteti meg, a tompaságot, ami az értelmi és érzelmi megnyilvánulások hiányos fejlettségében, a hangulat közönyösségben, az activitas hiányában áll és az izgatott erethikus formát, ami a szellemi élénkségben, felületességben, a hazudozási, szédelgési hajlamban, a szélhámosságban mutatkozik. Ide sorozza Schaffer az erkölcsi elmegyengeséget is, vagyis ő is helyteleníti az erkölcsi elmezavar (morál insanity) önálló kórkép gyanánt való felvételét, hanem az erkölcsi elmegyengeséget az imbecillitás kimagasló, de nem egyedüli tényezőjének tekinti. 3. Harmadik alakja az elmegyengeségnek az idiotizmus, a veleszületett butaság. Negyedik, legalsó fokozatnak vehetjük fel végül a cretinismust, amit Schaffer külön endokrines elmebetegségnek tekint. A gyengeelméjűségnek mindezen alakjai, melyek valóban egymásbafolyó, uszó határokkal vannak csak elkülönítve, bennünket, büntetőjogászokat gyakorlatilag is érdekelnek, mert ezek a szerencsétlen egyének sűrűn jönnek összeütközésbe a büntető törvényekkel. Ezeknél hiányzik vagy csak csekélyebb mértékben van meg az értelmi ós erkölcsi erő, ami a normális fejlettségüeket képesekké teszi a bűnelkövetésre indító ingerek és csábítások leküzdésére. Ha tehát kétségtelenül megállapítható, vagyis az elmeorvosi vélemények alapján a bíróság is megállapítja, hogy a vádlott valóban ily korlátolt elmeállapotú egyén, ez esetben ha az illetőt egyenesen idiótának vagy cretin-uek lehet tekinteni, aki a „veleszületett butasága" miatt, az