Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

49 DR. DEGRÍ: MIKLÓS, A BUDAPESTI KIR. ÍTÉLŐTÁBLA ELNÖKE: Tisztelt teljesülés! A jövő feladatokkal kapcsolatosan többen lehetették egy új anyagi büntető törvény megalkotásának gondolatát. Engem mindég bizonyos elégikus érzés fog el, amikor arról van szó, hogy büntető törvényünk egy-egy része vagy fejezete új törvénnyel helyettesíttessék. De méginkább elfog az az érzés, amikor a törvény egészének más törvénnyel való helyettesítése kerül szóba. A bírákat azzal szokás vádolni, hogy gondolkodásuk .konzervatív, hogy ragaszkodnak a meglevőhöz. És el kell ismernünk, hogy ebben tényleg van is valami. A biró igyekszik behatolni a törvény szellemébe, igyekszik beleélni magát a törvény szellemébe, az Ítélkezésnél szigorúan ragaszkodik a törvény rendelkezéséhez és igyekszik a törvény szellemét követni. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen körülmények között a biró megszereti a törvényt, ennek gondolatvilágában él és épen azért ritkán lelkesedik az érvényben levő jogszabályok módosításáért. Fokozottan áll ez, amikor a Csemegi kódexről van szó. Mi ma élő magyar büntetőjogászok valamennyien ennek a törvénynek a szellemében nőttünk fel. Kortársaim és én már fiatal korunkban lelkesedéssel tanulmányoztuk az akkor még nem régi, habár nem is egészen új kódexet. Ami büntetőjogi tudásunk van, azt e törvényen keresztül szívtuk magunkba. Egész anyagi jogi büntetőjogi tudásunknak gerince az 1878. évi V. törvénycikk. Büntetőjogi gondolkodásunknak ez a törvény az irányítója. De nem ez a főoka annak, hogy a mai generáció ragaszkodik ehhez a törvényhez. Főoka ennek a törvény belső értéke. Mert mindenki elismeri és el is ismerte mindég, hogy anyagi büntetőtörvénykönyvüink kiváló jogalkotás. E törvény megalkotása óta azonban egy félszázadot jóval meghaladó idő múlt el. Azóta óriásit haladt a büntetőjog tudomány, vál-, tozott a felfogás, a gondolkodás, de változtak az életviszonyok is és a változott életviszonyok oly kérdéseket vetettek fel, miket az évtizedek előtt megalkotott törvény nem oldott meg. Csak gondoljunk a világháborúra s az azt követő eseményekre. Lehetett-e a büntetőtörvény megalkotásakor számítani arra, hogy egy esetleges világháború micsoda kérdéseket fog felvetni. Gondolhattak-e a büntetőtörvény megalkotói arra, hogy a hadseregszállítás körüli visszaélések különleges jogszabályok megalkotását fogják szükségessé tenni? Gondolhattak-e arra, hogy lelketlen kufárok garázdálkodása az áruzsora megfékezését fogja szükségessé tenni? És gondolhattak-e arra, hogy a társadalmi rend fel'forgatására irányuló törekvések szintén büntetőjogi intézkedéseket fognak szükségesekké tenni? Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a büntetőtörvénykönyv számos rendelkezése mással van helyettesítve. Sőt ma már a helyzet