Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

43 jelentőségét és azzal az áldozatkész odaadással fogják azt valóra váltani, amelyet magasztos hivatásuk gyakorlásában eddigelé is következetesen tanúsítottak, amelyet azonban a távolabb állók — éppen az ügymenet lassúsága miatt — a maga teljességében föl sem ismerhettek. Támogatást várok az ügyvédi kar részéről is, amely rokontestület — kétségbeejtő helyzetében is — megőrizte az igazságszolgáltatás eszményi céljaival szemben mindenkor tanúsított együttérzését. Legyen szabad ezen a ponton kissé megállapodnom és néhány szóval érintenem jogéletünk legégetőbb kérdését: az ügyvédkérdést. A Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-iki együttes ülésében a törvénykezés egyszerűsítéséről tartott előadásomban a következő nyilvános felhívással fordultam a jelen volt előkelő jogászközönséghez: „Komolyan, higgadtan, izgató jelszavak nélkül kellene a további ügyvédinfláció meggátolásának a kérdését napirendre tűzni s ezzel kapcsolatban azt is megvitatni, hogy imiképen lehetne utat nyitni a jogászi tudásnak és a jogvédő hivatásnak olyan területeken, amelyek még felvevőképesek." Felhívásomnak nem volt meg az óhajtott eredménye s ez az eredménytelenség bizonyára arra vezethető vissza, hogy a naprólnapra felmerülő s azonnali megoldást kivánó jelenségek háttérbe szorították joglétünknek — mélyrehatóbb tanulmányt, széleskörű áttekintést és átfogó rendezést igénylő —• nagy kérdéseit. Említett előadásomban azért jeleztem égetőnek az ügyvédkérdés megoldását, mert az nem egy életpályának elszigetelt létproblémája, hanem magának az igazságszolgáltatásnak is létkérdése. Mi itélőbírák vagyunk hivatva és mintegy erkölcsileg kötelezve annak a megállapítására, hogy megbízható, hivatása magaslatán álló, szakképzett ügyvédi kar nélkül jogrendről, jogállamról, az emberi szabadság- és vagyoni jogok biztonságáról, szóval a jogeszme uralmáról egyáltalán, de különösen a mindinkább szétágazó és egymást keresztező mai életviszonyok és az azokkal párhuzamosan mindjobban specializálódó jogrendszerek közepette — beszélni sem lehet. Nem vonható ugyan kétségbe, hogy amint a gazdasági és ipari élet fejlődésével kivesztek, vagy kiveszőben vannak a gombkötők, szűrszabók és más ősi iparágak, éppúgy feltartóztathatatlanná válhatik egyik-másik intellektuális foglalkozási ágnak az elsorvadása is, pz ügyvédi hivatás jelentőségét azonban az életviszonyok fejlődése nemhogy leszállította volna, hanem még inkább fokozta. Ezek szerint nem csupán az a rokonérzés és megbecsülés, amelylyel a válságban lévő ügyvédi karnak az elmerülése, a megsemmisülés veszedelme előtt álló tagjai irányában viseltetem, amely testület úgy a múltban, mint a jelenben a legkiválóbb férfiakat adta közéletünknek, amely hűséges őre volt az alkotmányos szabadságnak és a jogrendnek, amelynek hazafiasságát soha senki kétségbe nem vonta s