Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Magyar magánjog. Öröklési jog

28 ugyanis ezeken kívül is vannak oly személyiségi jogok, amelyek bár nem szállanak át az örökösre, a halállal nem is szűnnek meg. így pl. a meghalt ember meggyalázását az 1914:XLI. t.-c. 22. §-a bünteti, a 23. §. pedig a magánindítványra — tekintet nélkül aora, hogy ki az örökös — az elődöt, a gyermeket, az unokát, a testvért és a házastársat egy sorban jogosítja fel. De másfelől az immateriális vagyonjogoknak is vannak kétségkívül oly személyiségi jogi jellegű kísérőjelenségei, amelyek a vagyonjogok körébe be nem vonhatók és a halállal mégsem szűnnek meg. Pl. a szerzői jogi védelemben részesülő mű elcsonkítása, hamis idézése elleni jogvédelem. A személyiségi jogok tana most éli a kifejlődésének időszakát. A Szerző hivatott lett volna arra, hogy az új kutatási terület öröklési jogi vonatkozásairól megnyilatkozzék. Már a Szerző korábbi 'köteteiben is több helyen észlelhető volt az a rendkívül hasznos és didaktikai szempontból is gyümölcsöző törekvés, hogy a jogvédelmi eszközöknek lehető széles köre kerüljön bemutatásra és a bizonyos jogáilapot biztosítását csak közvetve szolgáló eszközök se hanyagoltassanak el. Ennek a helyes törekvésnek talán kissé tűlzó szolgálata, amikor a szerző azt a szabályt, amely az örökhagyót végrendelkezésre képtelenné tevőnek az öröklésre méltatlannak nyilvánítását tartalmazza, az öröklési váromány létesülése előtti állapot védőeszközének tekinti. Szerinte a méltatlanságot kimondó szabály annak az esetleg előálló, jövőbeli várományát védi, akinek javára egyébként az örökhagyó végrendelkeznék (9. I.). Ezt a védelmet nem tudom látni, hiszen a szabály nem ad módot arra. hogy örökössé tegyük azt, akinek javára az örökhagyó feltehetőleg végrendelkezett volna. A védett itt maga az örökhagyó, illetőleg a végrendelkezési szabadsága. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a méltatlanná válásnak épen akkor van jelentősége, ha a cselekmény elkövetőjének épen kész várománya van, amit ő a cselekménnyel meg akar védeni, illetőleg fenn akar tartani. Ha tehát a szabály távolabbi funkcióját keressük, azt inkább az önhatalom elleni küzdelemben találhatjuk meg. A várományosnak nem szabad önhatalommal fenntartani a várományosi minőségét. Félreértésre adhat alkalmat, hogy míg egy helyen (14. 1.) a Szerző az öröklés elfogadásának első jogi hatásaként mutatja be az öröklési jogviszony megteremtését, másutt (55. 1.) az öröklési jogviszonyban foglalt első részvényjogosítványként tárgyalja a ius hereditatis adeundit. Erre azonban csak azért térek ki, hogy rámulassak a helyzet tisztázására is, .amit a Szerző nyomban meg is tesz (56. 1.). Hiányzik azonban a hasonló tisztázás az incapacitas kérdésében, ahol a tárgyilag absolut incapaoitas léiének tagadása után (45. 1.) az el nem ismert szerzetesrendek tárgyilag absolut incapacitasa van megállapítva. A megoldás itt az, hogy az el nem ismert szerzetesrendek a magyar jog szerint, mint jogi személyek nem is léteznek és ezért nem lehet reájuk nézve az incapacitas kérdését felvetni. Nem kívánok a Szerzővel vitába bocsátkozni abban a kérdésben, vájjon a katholikus egyház és az egyházi testületek öröklési képességének korlátozottsága fennálló jog-e, hiszen közismert az é ikörül a kérdés körül folyó és a nyugalom állapotába került régi vita. Akkor azonban, amikor a Kúria hatályon kívül nem helyezett 63. sz. teljesülési határozata a holt-