Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A jogérvényesítés szempontja a nemzetközi magánjogban

346 A jogérvényesítési szempontot nemzetközi magánjogi vizsgálat ten­gelyévé még nem tették. A jogérvényesítési szempont a nem­zetközi forgalomban szereplő érdekek összekapcsolását jelenti: <a felekét, mely a célzott joghatások megvalósításában, esetleg kikényszerítésében, az államokét, mely a szuverénitásuk védel­mében álló érdekekkel össze nem egyeztethető joghatások távoltartá­sában áll. A nemzetközi magánjogi szabályozásiban meg kell találni e különböző végpontokról kiinduló összetevők eredőjét. Sajnos ma még a keresés stádiumában vagyunk és a nemzetközi magánjogász pozitív jogi rendelkezések helyett mindenütt problémákat talál. A jogérvényesítés gondolata a nemzetközi magánjogi szabályok létének részben magyarázatát adja, részben értékmérőt szolgáltat a nemzetközi magánjogi törvényhozásnak és bíráskodásnak. A jogérvé­nyesítésnek a nemzetközi forgalomban az támaszt nehézséget, hogy a jogalkalmazási és illetékességi szabályokat minden állam törvényho­zása önállóan állapítja meg és így nincsen biztosítéka annak, hogy az egyik államiban hozott ítélet a másik államban kikényszeríthető lesz. Hiányzik az egyetemes nemzetközi törivéhyihozó fogalma és ha­talma, aki a nemzetközi jogszolgáltatás terén az illetékesség törvé­nyeit megállapítsa. Ha most már e szerep az egyes nemzeti törvény­hozásoknak jut, ezek önálló megállapításának gyakorlati értéke a nemzetközi életben csak akkor lehet, ha illetékességi és jogalkalma­zási törvényeiket egymásra való tekintettel állapítják meg. Hiába állapítja meg valamely állam saját bíróságának az illeté­kességét, illetőleg hiába mond e bíróság hazai jogának az alkalmazá­sával Ítéletet, ha a jog érvényesítése megkívánja, hogy a hozott íté­letet más állam elismerje, illetőleg hogy már a jogalkalmazás alapja ellen kifogást ne emeljen. Mert ez előfeltételek hiányában a teljesítés kikényszerítésére, végrehajtásra sor nem kerülhet. Ha a nemzetközi jogszolgáltatás terén valamely jogeset eldöntésére különböző államok bíróságai egyaránt illetékeseknek tekinthetik magukat, viszont annak a biztosítása, hogy ezek a bíróságok ugyanazon a jogalapon hozzanak döntést, hiányzik, annak sincsen biztosítéka, hogy a meghozott ítélet­nek nemzetközi viszonylatban anyagi jogereje lesz, mert egy bíróság sem vitathatja magának, hogy ítélkezésével az egész világ jogát ikötelezi.20) Ugjr a nemzetközi perjog, mint a nemzetközi magánjog kiépítése a jogérvényesítést kívánja szolgálni a nemzetközi forgalomban. Csak az a jogi szabályozás lehet helyes, mely e szempontot kellőképpen figyelemre méltatja. De csak a jogérvényesítés szempontjának a köve­tésével lehet helyes támpontokat találni, hogy a nemzetközi magán­jogi szabályozás alapvető problémáival szemben állást foglalhassunk, pl. az ordre public tartalmának meghatározása, vagy a felek nem­zetközi magánjogi autonómiája kérdésében. 20) ,,'bind the rights oí Ihe whole world" (Buchanan v. Rucker, 1808., 9 East 192.), Beale: International Jurisdiction oí Courts. Cambridge Legal Essays, 1926., 41.

Next

/
Thumbnails
Contents