Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Az egyfokú fellebbvitel

326 feltétele a kiváló, ia közvetlenség minden eszközével rendelkező, élettapasztalat, tudomány és lelkiismeretesség dolgában magas színvonalú elsöbiróság, mely Ítéleteiben a társadalom gondolatát, hitét, törekvéseit és meggyőződését is kifejezésre tudja juttatni s melynek látóköre az élettel s tudománnyal való állandó érintkezés folytán naponta bővül. Ugy gondolom tehát, hogy iaz összes törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyeket újból háromtagú tanács elé kell utalni s a tanács vezetésével kizárólag idősebb, tanácselnöki ranggal felruházott birót kell megbízni. Az ilyen tanácselnöki állás betöltésénél a kormánynak fokozott óvatossággal kell eljárni s törvényben kellene kimondani, hogy törvényszéki tanácselnököt csak ama bírák közül lehet kinevezni, lakik a büntető ügyszakban legalább öt évig állandóan működtek, legelsőrendű minősítésűek és kiket a kir. tábla és kir. Kúria kinevezésre ajánl. Oly nagy felelősség nyugszik a tárgyalást vezető tanácselnök vállain, hogy személye kiválasztásánál nem lehet elég gonddal eljárni. Ha a tanácselnököket — legalább is egy részüket — a III. fizetési csoportba neveznék ki, ez a jelentős előrehaladási lehetőség mindenesetre buzdítólag ihatna büntető jogászaink jelesebbjeire, hogy a tanácselnöki állást elnyerni igyekezzenek. Annak a nézetnek, hogy az elsőfokú bíróság Schöffenek-kel vagy esküdtekkel erősíttessék, itt most részletezni nem kivánt okból nem lehetek híve. Az erősítésnek a birói tanács kiválóságának emelésével, a birói személyzet elméleti és gyakorlati képzettségének fokozásával kell megtörténni. Amennyiben azonban ez az elgondolás az állam gazdasági és pénzügyi helyzetére tekintettel ezidőszerint nem volna keresztülvihető és az egyesbíráskodás szükségességből egyelőre még- fenntartatnék, természetes, hogy egyesbirói ténykedéssel csak az a biró volna megbízható, kinek elméleti és gyakorlati képzettsége minden kívánalomnak megfelel, hiszen embertársaink becsületét, életét és vagyonát kezdők kísérletezésének nem tehetjük ki. Az elsőfokú Ítéletek ellen az ügyek természete illetve jelentősége szerint vagy a kir. Ítélőtáblához, vagy a kir. Kúriához lenne fellebbvitelnek helye. Az ügyek elkülönítésénél a mai egyesbiróság elé utalás kérdésében való megosztást nem tartom szerencsésnek, mert nem az ügyek jelentőségének és súlyának szem előtt tartásával történik. Nem tudom megérteni, miért utaltattak például az egyszerű, pár szóval elmondható, világos tényállású gondatlansági vagy zsarolási esetek a törvényszéki tanácsok hatáskörébe, míg pl. a csalási ügyek legnagyobb része, amelyeknél a tényállás telítve van a büntető, a polgári, a kereskedelmi jog határán álló kérdésekkei s ugyancsak próbára teszi a biró jogi készültségét, gyakorlati tudását és Ítélőképességét, az egyesbiró hatáskörébe? Nézetem szerint a kir. Ítélőtábla mint másodfokú bíróság elé volnának utalandók mindazok a bűnügyek, amelyeknek testi sértés, magánlaksértés, lopás, sikkasztás, orgazdaság, gondatlanságból elkövetett cselekmény, zsarolás, hatóság, annak tagja, vagy közege elleni