Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Illetékesség haszonbérleti ügyben

320 közös intézményeit isinette el, de az 1867*en közösekül elismert intézményeknek megfelelő, addig tényleg egységes állami hatalom alapján működött intézményeket az addigi magyar közjog szempontjából, a Magyarországra nézve nem jogosult osztrák főhercegi, majd császári hatalom alapján működő idegen, bár részben törvényileg tűrt intézményeknek kell tekinteni is működésük eredményei olyanoknák tekinthetők, mintha azok a két állam közös intézményeinek eredményei volnának. A Mária Terézia rendet tehát osak annyiban lelhet általa magyar királyi minőségéből is kifolyólag alapítottnak tekinteni, amennyiben az osztrák főihercegi hatalom a magyar királyi hatalmat tényleg elnyelte és amennyiben az 1867-ben bekövetkezett formulázásnak megfelelőien ezt az alapítást mint az osztrák uralkodó főherceg és a magyar király közös tényének lehet és kellett utólag minősíteni. Habár a rend ezután már közösnek volt tekinthető, az, ami e rendnél a legjellemzőbb volt, t. i. a rendi tagság külső jelvénye jellegében mégis maradt egész végig olyan, amilyenné alapításakor megállapíttatott, t. i. határozottan és kifejezetten osztrák. Magyarország és Ausztria közötti közjogi kapcsolatnak megszűntévé] a közös ügyek, az azok intézésére és kielégítésére szolgáló közös szervek és intézmények mint olyanok szintén megszűntek. Amennyiben az addigi közös-ügyek között voltak olyanok, amelyek mint állami ügyek e szétosztás után is gondozásra szorultak, annyiban ezek számára a két állam mind egyikélben vagy új szerveket kellett létesíteni, vagy az illető ügy gondozását más szervre kellett bízni. De azt mondani, hogy ezután a közös külügyminisztérium mint magyar minisztérium, a közös diplomáciai és konzuli kar mint magyar külképviseleti kar, a közös hadsereg mint magyar hadsereg fenntartatik, azt bizonyára mindenki jogi képtelenségnek tartotta volna. Teljesien hasonló jogi lehletetlenség a Mária Terézia rendnek mint magyar rendnek a fenntartása. E rend, mint jeleztem, osztrák közjogi feTfogásisal és tulajdonkép osztrák jelleggel alapíttatott, a további fejlemények folytán közös intézményül volt tekintendő, mely a két állam közös és együttes hadereje tagjainak kitüntetésére és megjutalmazására szolgált és amelynek tagjai mind a két államnak polgárai. Erre az intézményre azt kimondani, hogy az mint magyar intézmény fenntartatik, nem lehet, hiszen ez azt is jelentené, hogy annak összes tagjai e magyarrá oktroyált rendnek tagjai maradnak összes jogaikkal és kötelezettségeikkel és ha esetleg Magyarország háborúba keveredik Ausztriával, akkor e rendnek osztrák tagjai kötelezettek lesznek oly állaimmal szemben, mely hazájuk ellen háborút visel és a magyar állampolgárok és katonák e háborúban vitézségükért kitüntetést nyernek oly jelvénnyel, mely az ellenséges államnak címere; mert hiszen a Mária Terézia rend jelvényén látható címer és színek ma is címere és színe Ausztriának. Petrichevich György könyvében azt is előadja, hogy az általa hivatalos helyen kifejtett felfogásnak alapján az 1931. szeptember 27-én megtartott miniszterközi értekezlet után szeptember 29-iki ülésében a magyar minisztertanács a szerző által elfoglalt közjogi álláspontot magáévá téve