Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A polgári perrendtartás magyarázata

284 magánjog népszerű alakban való megírására, bizonyos fokig meg kelL lennie a szépíró qualitásainak. És épen ezeknek a qualitásoknak a felszínre kerülése az, amit Sárffy Andor munkájának a legnagyobb erényeként kell elsősorban kiemelnem. A laikus olvasóra nézve a „Magánjogi alapismeretek" elolvasása alig fog nagyobb megerőltetést jelenteni, mintha egy hírből eddig is ismert idegen vidékről művészi tollal megírt útleírást olvasna, hiszen a szerző célkitűzése is végeredményben az, hogy idegenvezető módjára az általa nagyon jól ismert tájakon végig vezessen olyanokat, akik ezt a területet nem ismerik. Ebbe a szerepbe kitűnően beleéli magát és .seholsem mellőzi a vezetőnék a fontosabb pontokra vonatkozó előzetes tájékoztatását. Tessék vigyázni, itt most nagyon nevezetes dolgokat fogunk megnézni: na, ezt nem kell mindenkinek megnézni, talán nem mindenkit érdekel (házassági akadályok); ez az objektum nem valami mutatós ugyan, de nagyon megéri a fáradságot a közelebbi szemügyre vétel (kötelmi jog általános szabályai). A műnek az imént kiemelt jeles tulajdonságával félig máris nyert ügye van, mert enélkül bármilyen szakszerű tökéletességgel sem érhetett volna célt. Csakhogy a könnyed, szellemes és figyelmet lekötő előadási mód választása hadilábon áll egy olyan másik szemponttal, amely szintén nem hanyagolható el a mű céljának veszélyeztetése nélkül. A laikus figyelmének lekötésére, érdeklődésének felkeltésére a legalkalmasabb eszközök a magánjog területén azok a vitás kérdések, amelyeknek a feszegetése körében van összehalmozva jogászgenerációk ötletességének, szellemességének a legtöbb kincse. Az alanyi jog fogalma, a jogi személyiség problémái, az egyetemleges kötelem jogi konstrukciója, az értékpapirelméletek mind olyan anyagot nyújtanak, amely a laikus elszórakoztatására igen alkalmas és népszerűen írni törekvőt vagy laikus közönség előtt előadót egyenesen ellenállhatatlanul szokták csábítani. Erre a térre átcsapás azonban egy népszerű műben mégis katasztrofális hatású lehet. Az ilyen kérdések feszegetése a laikusnak a jog biztonságába vetett bitét megingatja és egyenesen elkeseredést válthat ki belőle annak a felismerése, hogy a legalapvetőbb kérdésekben a jogászok még egymásközt sem tudnak egységes álláspontra helyezkedni. Épen az elsősorban leszögezett ötletes előadási mód mellett fokozott mértékben válik a szerzőnek dicséretére, hogy feladatának ezt az oldalát is tökéletesen felismerte és a vitaanyag teljes kiküszöbölésére törekedett, még pedig teljes sikerrel, mert mindenütt az általában uralkodónak tekinthető felfogás álláspontját tárja fel. Ebben a vonatkozásban nagy segítségére volt a magánjogi törvénykönyv javaslata, amelyet szerkezeti szempontból is (bizonyos kivételekkel; pl. máskép helyezi el a birtokra, a késedelemre és a kötelességszegésre vonatkozó szabályokat) követ és amely a közlésre kerülő anyag terjedelmének körülhatárolásában is vezérfonálul szolgál. A magánjogi törvénykönyv anyagának ez a figyelembevétele azonban korántsem tette a szerző munkáját könnyűvé. Egyfelől