Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Belső ellentmondás a Pp. 397. par.-ában

94 nincs, — akkor az csak „vogelfrei" álláspontnak tekinthető-e, vagy kell, hogy kösse is az alsóbiróságokat ? Fiatal jogászkorom óta úgy tanultam tisztelni a legfelsőbb bíróság határozatait, hogy azokra mint jogforrásra hivatkozott minden biró és ügyvéd mindaddig, míg maga a Curia nem vette később revízió alá korábbi álláspontját! Nem oszthatom tehát azon nézetet, hogy a jogirodalomban duló vitákat a független birói meggyőződés elvére hivatkozva át lehet vinni az Ítélkezésbe is, mert a Curia álláspontjának irányelvnek kell lennie, bármiképpen is nevezzük azt: állandó gyakorlatnak, jogegységi határozatnak, vagy döntvénynek! És hogy szerencsére magas birói állást betöltő funkcionáriusok is osztják ezen szerény véleményemet — legalább is eddig, -— az kitűnik abból, hogy noha a Curia gyakorlatával elvileg egyet nem értettek, azt mint állandót mégis elfogadták és alkalmazták. A jogegység érdekében hiszem, hogy ezt a jövőben is tenni fogják mindaddig, míg a Curia állásfoglalását — valószínűleg csak újabb törvényi rendezés hatása alatt — megváltoztatni nem fogja. Indítványozom tehát, hogy a törvény megfelelő módosításáig zárjuk le a vitát és ne szidjuk tovább se a rossz törvényt, se a Curia helyes gyakorlatát!* BELSŐ ELLENTMONDÁS A Pp. 397. §-ÁBAN. Irta: Dr. Horkay Gyula, debreceni kir. járásbiró. Polgári perrendtartásunk idézett szakasza az ítéleti marasztalás (kötelezés) teljesítésnek határidejéről rendelkezik. Generális szabályként a 15 napot szabja meg, de ezen alul és felül szükség, illetve rendkívüli körülmények esetére korlátlan szabadságot ad a bírónak. A birói cogniciót csak fizikai, illetve logikai határ köti. Lefelé fizikai határ. A biró 15 napról lemehet — elméletileg elgondolva — egy másodpercig, azaz az azonnali teljesítés elrendeléséig. Lejjebb már nem mehet, mert immaginárius számok jönnének ki s ezekkel cselekvés (teljesítés) ideje nem mérhető. Felfelé, tehát a teljesítésnek 15 napon túli kitolásában logikai határkő áll előtte. Elvben megszabhatna akár 32 évet is. Az észszerüség szabja elébe, hogy a teljesítést legfeljebb azon legutolsó időpontig tolhatja ki, amelyben a felperesre nézve a teljesítés még érdeket jelent. Oly időpont tehát, amikor a teljesítés a felperesre nézve már nem jelent gazdasági előnyt, nem szabható meg. * Cikkíró úr álláspontjával szemben az a felfogásunk, hogy ebben a fontos kérdésben a vitát lezárni nem kell addig, amíg avatott helyről hozzászólások érkeznek. Jogegységi határozatnak kellene tisztáznia, hogy fenntartható-e a Kúria VII. tanácsának ebbeli következetes gyakorlata és nem szabad nyugvóra juttatni a kérdést, amíg jogegységi dönté-s ezt a kérdést nem tisztázza. A szerkesztőséi!.