Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 3. szám - Bűnvádi eljárásunk gyorsítása
87 kir. ügyészségnél adják be, a kir. ügyészségnek a nyomozás elrendelése kapcsán az államrendőrség részére oly megfelelő direktívát kell adni, hogy az tisztában legyen a felderítendő kérdésekkel és ezért kimerítő anyagot bocsásson az ügyész rendelkezésére s emellett az ügyésznek a nyomozás elrendelésekor meg kell szabni azt is, hogy mennyi idő alatt köteles a rendőrhatóság a nyomozást befejezni. Ha pedig az ügyész kész nyomozati anyagot kap az államrendőrségtől és bizonyos irányú kiegészítés szükségét észleli, még kiderítendő körülményeket megjelölve, szintén pontosan meg kell jelölnie azt az időt is, amely alatt a nyomozás befejezése szükséges; ezeket a határidőket pedig az államrendőrségnek feltétlenül respektálni kell. Mindezen esetekben az ügyészség a legrövidebb módon: hivatalos levelező lapon, távbeszélő útján, vagy egyéb szóbeli érintkezéssel is sürgetheti a nyomozás befejezését, hiszen az ügyészi előiraton fel van tüntetve az idő, amely alatt a kir. ügyész a nyomozás befejezését kívánja. Mivel a legtöbb és legkomplikáltabb nyomozást a budapesti államrendőrség végzi, nézetem szerint szükséges volna, hogy a budapesti kir. ügyészségnek valamelyik mozgékony, az expeditiv munkára különösen alkalmas tagja állandóan a főkapitányság épületében tartózkodjék; az ő tevékenysége csupán arra irányulna, hogy közvetlen ellenőrzésével és irányításával a nyomozások mielőbbi sikeres befejezését ellenőrizze és elősegítse. Ez esetben sokszor elkerülhető volna az a hosszabb időt igénybevevő eljárás is, hogy a rendőrhatóság további irányítások végett írásban közölje a kir. ügyészséggel az iratokat. A főkapitányság épületében működő ügyész a hozzá beosztott kezelő segélyével jegyzéket is vezetne a folyamatban levő összes bűnvádi nyomozási ügyekről, nem fordulhalna elő az sem, hogy több ügy a nyilvántartásból kiesik; ezenkívül ez az ügyész a helyszínen állván rendelkezésre, ha valamelyik nyomozó közegnek útbaigazításra volna szüksége, azt nyomban megkaphatná. A vidéki városokban oly egyszerű és könnyű az ügyészség és az államrendőrség tagjai között az érintkezés, hogy annak további könnyítése valóban feleslegesnek látszik. IV. Kissé nehézkesebbek azonban a vidéki nyomozások esetei. Itt az ügyek nagy részében a csendőrségtől kap az ügyész a tényállást részletesen feltüntető jelentést vagy tény vázlatot. A csendőrségről csak jót lehet mondani és meg kell állapítani, hogy ez a jelentés, vagy tényvázlat, amely a feljelentéstől számított pár napon belül a .kir. ügyészségnél van, igen sok esetben egymagában elegendő a nyomozávS megszüntetésére, vagy a vádirat beadására. Sok esetben mellőzhetetlen azonban a községi elöljáróságnak vagy a főszolgabírónak igénybevétele, ha a kir. ügyész a csendőri nyomozást kiegészítendőnek véli, vagy a csendőrség kezén meg sem fordult ügyeket e hatóságok által akarja nyomoztatni. Itt már sok a panasz a nyomozások elhúzódása, de különösen minősége-ellen, mert sok esetben a főszolgabíró a díjnokával nyomoztat, a községi elöljáróság pedig a jegyző-írnok útján, szóval olyanok által, akik a bűnügyekhez nem