Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A bírói végrehajtás útján lefoglalt ingók értékesítése

47 vegezés tehát az volna, amint arra Antalffy is reámutat az előbb idézett helyen: „670. §. Az előbbi §. rendelkezései nem alkalmazandók abban az esetben, ha az alkalmazás a házasság fenntartásának erdekét nem szolgálja.'' A 670. §. értelmezése kérdésében itt í'elhozottakkal kapcsolatban nem állítom azt, hogy a helyes értelmezés a törvény rendelkezéseinek egybevetéséből világosan nem lenne megállapítható, mert hiszen ezt a birói gyakorlat kezdettől fogva megtette, de az is bizonyos, hogy a törvény értelmét elsősorban annak a szövegezésébői kellene a kétséget kizáróan megállapítani, ennek a kívánalomnak azonban a 670. §., nézetem szerint, nem felel meg. A BIRÓI VÉGREHAJTÁS ÚTJÁN LEFOGLALT INGÓK ÉRTÉKESÍTÉSE. Irta: ])r. Pataky Ernő kir. törvényszéki joggyakornok. Időszerűvé avatja e megbeszélést az a sivár kép, ami e téren ma széltében az érdekelt elé tárul. Az itt uralkodó áldatlan állapotot azonban nemcsak a mostoha körülmények okozzák, részes abban a mostoha elbánás is. Mert amikor végrehajtási törvényünk a feltörő gazdasági és társadalmi kívánalmaknak fokozatosan újabb otthont épített, az ingók értékesítése körüli eljárást eredeti formáiban hagyta meg, noha a 107. és köv. §§-ok ma már csak szükség-lakást képeznek. Az értékesítés eredeti formáinak korrekciójául kínálkoznak ezidőszerint: a fedezeti elv bevezetése, ami viszont megnyugtató becslést tételez fel; hogy pedig a legkisebb vételár megszabása mellett az árverés sikeres legyen, szükséges annak központosítása és a szabad kézből való eladás kiterjesztése. I. Az értékesítés kóros tünetei Vt.-ünk következő eljárási szabályaiban gyökereznek: a) Az árverést — a piacra történő átszállítási esetek kivételével —a helyszínén tartják meg. Magánlakásokban és üzlethelyiségekből elsősorban nincs hely a vevőközönség számára s az árverelők a kalapács alá kerülő ingókat előzetesen tüzetesen meg sem tekinthetik. Továbbá éppen az értékesebb áruk nem találnak vevőkört, mert a jobb közönség, illetve a tőkeerős üzlettárs a magánhelyiségben lezajló árveréstől bizonyos szégyenérzete miatt távolmarad. Vissza riasztja a közönséget az a scéna, ami majd minden árverés velejárója s elveszti kedvét annak a nyomornak, vagy gazdasági összeomlásnak szomorú képe is, amivel ott találkozik. b) Az árverések publikálása, a hivatalos lapba és a fekete táblára eltemetett hirdetés, az alkalmi vétel iránti ligyelemkeltésre alkalmatlan, az értékesítés eredményét nem emeli. A budapesti közp. járásbíróság a jogerős árverések jegyzékét külön táblán közzéteszi ugyan, de erről — tumultuózus jelenetek mellett — csak a zsib-