Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A büntető bíróság ítéletének kihatása a polgári bíróságra

36 A nehézség, illetőleg az aggodalom itt csak azokra az esetekre forog fenn, amikor halálos beteg vagy a halálosan megsérült egyén öntudatlan vagy akaratnyilvánításra egyébként képtelen állapotban van, ami az idiótáknál és imbecilliseknél a rendes eset. A visszaélések elkerülése végett ezért kívánatos lenne a leggondosabban körülírni, hogy mikor és mily feltételek mellett szerezhet mentséget az, aki a halálbasegítő tevékenységet ily esetben véghezvitte. A Btk. revisiója alkalmával kell majd annak idején gondoskodni a 282. §. oly értelmíi kiegészítéséről, hogy ha a halálbasegítő tevékenység egy testi, vagy elmebaja miatt akaratnyilvánításra képtelen s gyógyíthatatlan betegségben szenvedő nek a halálkínoktól való megszabadítása végett, a beteg iránti szere tétből vagy szánalomból követtetett el, az ily tevékenységre a leg enyhébb jellegű büntetés legyen előírva, sőt a törvény hatalmazza fel a bíróságot, hogy méltánylást érdemlő esetekben a büntetés kiszabásától egészben eltekinthessen. A BÜNTETŐ BÍRÓSÁG ÍTÉLETÉNEK KIHATÁSA A POLGÁRI BÍRÓSÁGRA. Irta: Dr. Schuster Rudolf. A fenti cím alatt a Jogállam jubileumi számában (1931. évi 1—2, sz. füz.) cikket írtam, erre a cikkre ezennel kifejezetten utalok Abban a cikkben igyekeztem kimutatni, hogy a 198. sz. elvi határozat nem tekinthető helytállónak, az elvi határozattól teljesen eltérően oda konkludáltam, hogy a büAtető bíróság ítélete, legyen az akár felmentő, akár marasztaló, nem befolyásolhatja a polg. bíróságnak a magánjogi igény tárgyában az önálló és szabad Ítélkezését. Ez a kérdés most aktuálissá válik az által, hogy a Kúria közpolg. jogegységi tanácsa f. é. február 18-án a következő kérdést fogja eldönteni: „Valamely büntető ügyben hozott és jogerőre emelkedett marasztaló határozatnak (Ítéletnek) az a ténymegállapítása, hogy az elitélt a terhére rótt bűncselekményt valóban elkövette, irányadó-e az utóbb elbírálásra kerülő polg. per bíróságára nézve akkor is, ha a polg. per a büntető bíróság határozatában (Ítéletében) nem marasztalt, esetleg a bűnvádi eljárásban vagy legalább annak az ítélethozatalt közvetlenül megelőző szakában részt nem vett személy ellen folyik, különösen, ha ez a személy a büntető Ítélet ténymegállapításának megdöntése végett a bűnvádi eljárásban nem használt új bizonvítékot érvényesít?" Erre a kérdésre az én válaszom csak az, hogy „nem", azaz, hogy a büntető bíróság Ítéletében tett megállapítások nem irányadók a polg. bíróságra, annál kevésbbé, mivel a jogegységi tanács elé vitt kérdés tulajdonképen csak egy része az általam tárgyalt kérdésnek: és különben is a jogegységi tanács elé kerülő kérdés szövegezéséből az vehető ki, hogy abban nem is elitélt egyénről van szó, holott az elvi határozat kifejezetten a büntető biróság által marasztalt egyénre vonatkozik.