Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Valóságos külföldi pénznemben meghatározott követelések kifizetése a devizarendelet hatálya alatt

18 síteni, s a Nemzeti Bank, ha a közérdek megkívánja, a külföldi fizetési eszközben teljesítendő fizetéseket a rendelet hatályának megszűnéséig terjedő időre elhalaszthatja, vagy a halasztásra engedélyt adhat. A fenti intézkedésnek az az eredménye, hogy az adós még az esetben sem teljesíthetne fizetést külföldi üzetési eszközben, ha ilyen külföldi üzetési eszközök (valuták, devizák) rendelkezésére állanának, mert a fenti tilalommal kerülne ellentétbe s ezzel a rendelet 9. §-ában megállapított büntető rendelkezések hatálya alá esnék; ha pedig saját magának nincs valutája, ugy, miután a Nemzeti Banktól nem kaphat, arra pedig, hogy a zugkereskedelemben szerezzen be magának valutát s evvel szintén büntetendő cselekményt kövessen el, senki sem kötelezhető, ugy, már az ,,ad impossibilia nemo obligatur" elvénél fogva is, kötelezettségének teljesítése alól, legalább a jelenben mentesülnie kell. Ezért kellett a hivatkozott szakasz (3) pontjában kimondani azt, hogy ha az adós a jelen szakaszban foglalt rendelkezések folytán fizetési kötelezettségének eleget nem tehetne, nem esik késedelembe abból az okból, mert kötelezettségét a Nemzeti Bank által adott halasztás tartama alatt nem teljesíti. S ezért kellett az 5. §-ban intézkedni az irányban is, hogy ha az adós kötelezettségének teljesítését a Nemzeti Bank elhalasztotta, ugy ellene behajtási lépések, per, végrehajtás stb. lefolytathatók ne legyenek. Nem fogjuk itt bírálat tárgyává tenni azt, hogy a deviza rendé let intézkedései célszerűek-e, vagy sem. A külföldi fizetési eszközökben mutatkozó hiány s az ennek nyomán fellépő valutáris nehézségek következtében minden bizonnyal korlátozni kellett a külföldi fizetési eszközök forgalmát, amint korlátozta ezt a maga devizarendeletével a hasonló helyzetbe jutott Németország és Ausztria is, bár nem minden tekintetben ilyen szigorúan. Az aug. 1-i német deviza rendelet pl. kimondja, hogy nem lehet megtagadni a deviza kiszolgáltatását, ha arra az adósnak hosszulejártatu kölcsön kamatai, vagy tőketörlesztő részletei kifizetése céljából van szüksége. Vizsgálnunk kell azonban a rendeletnek a hiteléletre s a forgalomra gyakorolt hatásait. Az élet sokszor teremt oly helyzeteket, melyeket a szabályalkotó előre nem látott, vagy nem is láthatott, amelyekre ennélfogva nem is provideált, amely helyzeteket azonban a gyakorlati jogásznak, bírónak és ügyvédnek, fel kell derítenie és meg kell oldania. így a deviza rendelet hivatkozott intézkedései is, a külföldi fizetési eszközökben meghatározott kötelezettségek teljesítése kapcsán, csupán azt szabályozzák, mi legyen a következménye annak, ha az adós a korlátozások következtében, nem képes valutában vagy devizában teljesíteni fizetési kötelezettségét, nem tartalmaz azonban intézkedést arra vonatkozólag, hogy tartozik-e a hitelező, kinek külföldi fizetési eszközben, még pedig valóságos külföldi fizetési eszközben, u. n. effektív külföldi valutában meghatározott követelése van, a pengőértékben teljesített fizetést fizetés gyanánt elfogadni, s ehhez képest követelheti-e az ily módon fizető adós, hogy a hitelező számára a teljesítésről nyugtát, jelzálogos követeléseknél törlési engedélyt adjon.