Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A kamat és a késedelmi kártérítés új szabályozása

15 dénkori váltóleszámítolási kamatlábát legfeljebb leiével haladhatja túl. (Rend. 7. §. első és második bek.) A kamatmaximumnak a rendelettől eltérő ez az újabb szabályozása egyébként időközben már meg is történt, amennyiben az Országos Hitelügyi Tanácsnak a 6070/1931. M. E. számú rendelettel közzétett határozata a most tárgyalt kamatmaximumot 1931. évi november hó 20-tól kezdődő hatállyal ujból szabályozta, úgy hogy ennek következtében a birói úton érvényesíthető kamat felső határa az utóbb idézett rendelet alapján évi 972—11V2% között mozog. Az 5610/1931. M. E. számú rendelet 6. §-a a rendelet életbelépése után lejáró kamatkövetelések birói úton érvényesíthető maximumát általánosságban állapította meg. Viszont az előbb említett 6070/1931. M. E. számú rendelet szerint az Országos Hitelügyi Tanács ezt a kamatmaximumot csupán a pénzintézetek különböző kategóriáira és ügyleteire nézve változtatta meg. Az idézett rendeletek felületes és hiányos szövegezése mellett a joggyakorlat teljesen tanácstalanul áll abban a tekintetben, hogy az Országos Hitelügyi Tanácsnak ez az újabb szabályozása az 5610/1931. sz. rendelet 7. §-ára való figyelemmel a 6. §-ban megállapított kamatmaximumot a magánfelek kamatmegállapodásaira nézve is megváltoztatta-e és hogy ezekidán a magánfelek között kikötött kamat most már milyen kamatláb erejéig részesíthető birói jogsegélyben? — Minthogy látszólag a rendelet 6. §-a tartalmazza az általános jogszabályt, amellyel szemben a 6070/1931. M. E. számú rendelet csak különleges intézkedésnek tekintendő, azt kell hinnünk, hogy a magánfeleknek a rendelet életbelépése után lejáró kamatkövetelései továbbra is évi 12% erejéig érvényesíthetők birói úton. Ez azonban az idézett rendeletek szövegéből nem tűnik ki. Az 5610/1931. M. E. számú rendelet 6. §-a egyébként arra nézve sem tartalmaz utalást, hogy az itt meghatározott uj kamatmaximum a szerződésen alapuló késedelmi kamatra is vonatkozik-e? Eigyelemmel azonban az 1895:XXXV t.-c. 1. §. második bekezdésében foglalt és ma is érvényben lévő jogszabályra, mely szerint a felek között a törvényes kamatlábat meghaladó mértékben kikötött kamat ellenkező megállapodás hiányában az adós késedelme esetében is tovább folyik: kétségtelen, hogy az uj kamatmaximum a szerződés jogcímén alapidó késedelmi kamatra már a most idézett törvény erejénél fogva is érvényes. Akkor azonban mi értelme van a törvény jogcímén alapuló késedelmi kamat mértékének már fentebb megvilágított megszorításának? Az eddig előadottakból nyilvánvaló tehát, hogy az 5610/1931. M. E. számú rendeletnek, — egyéb súlyos hibáitól eltekintve, — jogelméleti szempontból legsúlyosabb és eredendő hibája az, hogy a különböző jogalapon nyugvó tiszta kamatkötelemnek és késedelmi kártérítésnek az utóbbi évek joggyakorlatában kijegecesedett fogalmait összevegyíti, hogy továbbá a késedelmi kártérítés mértékének szabályozásánál a szóbanforgó kötelezettséget deklaráló jogcím szerint