Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A kamat és a késedelmi kártérítés új szabályozása

13 vetkeztében előállott és másként alig bizonyítható károsodása megtérüljön. A Min. Indokolás szavai szerint: „Ez a kár rendszerint elmaradt haszon formájában fog jelentkezni. A kár bizonyítása azonban nehéz feladat és még nehezebb az elmaradt haszon pontos kimutatása, bár a Polgári Perrendtartás 271. §-ában gondoskodik arról, hogy a bíróság a felek részéről ajánlott bizonyítás sikertelensége esetében szabad belátása szerint állapíthassa meg a kár mennyiségét." Minthogy pedig a rendelet 14. §-a éppen az 1923:XXXIX. t.-cikknek ezt a legfontosabb, hiánytpótló rendelkezését szünteti meg, az ekként teremtett visszás helyzet csak úgy lesz orvosolható, ha bíróságaink a jövőben a késedelmi kamat mértékét meghaladó késedelmi kárkövetelések megítélése elől nem fognak mereven elzárkózni, hanem szükség esetében a Pp. 271. §-ának megfelelő alkalmazása mellett a hitelezők jogos kárigényét külön is megítélik. Hogy azonban ez a bíróságokra újabb felesleges munkatöbbletet fog hárítani, anélkül, hogy a késedelmi kártérítés kérdését megnyugtató módon megoldaná: ezt szükségtelen bővebben is kiemelnünk. A rendelet kamatrendelkezéseinek szerencsétlen szövegezése folytán a birói gyakorlatban, — már amennyiben ilyenről a rendelet életbelépése óta eltelt rövid időre való figyelemmel egyáltalában beszélni lehet, — az itt tárgyalt 14. §-nak a folyamatban lévő és még jogerős Ítélettel be nem fejezett ügyekben való alkalmazása körül is eltérések észlelhetők. Minthogy ugyanis a rendelet 5. §-ának első bekezdése értelmében az 1923.XXXIX. t.-c. szerinti, a rendelet életbelépése előtt lejárt, de a rendelet életbelépésekor még fennálló kártérítés birói úton csak évi 12% erejéig érvényesíthető, egyes bíróságaink (pl. a pestvidéki törvényszék fellebbviteli tanácsai, sőt legújabban a C. VI. 7928/1930. számú Ítéletében a Kúria is) arra az álláspontra helyezkednek, hogy 1931. október 16-ig az 1923:XXX1X. t.-c. szerinti kártérítést ítélik meg, viszont október hó 17-től kezdődően csupán 5% késedelmi kamatot. Ezzel szemben ismét más bíróságok (így különösen pl. a budapesti kir. Ítélőtábla egyes tanácsai) a rendelet imént felhívott intézkedéseit akként értelmezik, hogy az 5. §-nak idézett rendelkezése csupán a már jogerőre emelkedett Ítélettel megítélt, vagy szerződé sileg kikötött késedelmi kamatra vonatkozik, míg a rendelet életbelépése után hozott ítéletekre egyedül a 14. §. szabályai irányadóak, úgy hogy tehát ilyen ítélettel a törvényes kamat mértékét meghalaeó késedelmi kamat egyáltalában nem ítélhető meg. Véleményünk szerint az utóbbi álláspont felel meg inkább n rendelet szószerinti értelmének. A rendelet 14. §-ának szövegezése szerint ugyanis a rendelet életbelépése után az 1923:XXXIX. t.-cikknek a késedelmi kártérítés mértékére vonatkozó „rendelkezései nem alkalmazhatók", amiből pedig kétségkívül az folyik, hogy ezekre a rendelkezésekre a biró