Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A kamat és a késedelmi kártérítés új szabályozása

11 Nem kívánunk ehelyütt az idézett rendelet gazdasági vonatkozásaival foglalkozni és így azt a kérdést sem óhajtjuk itt behatóbban taglalni, hogy az eddig érvényben volt kamattörvényeknek és a birói gyakorlatban kialakult kamatszabályoknak egyik napról a másikra egy tollvonással történt ez a megváltoztatása a gazdasági élet követelményeivel összhangban áll-e? Alábbi fejtegetéseinkben tehát egye dül jogelméleti és joggyakorlati szempontból szeretnénk a kérdéses miniszteri rendelet kamatszabályai által teremtett új helyzetet megvilágítani. Aki az utolsó években a Kúriának a kamatkérdésekben követett joggyakorlatát figyelemmel kisérte, észrevehette, hogy a birói gyakorlat egyre élesebb megkülönböztetést tett a tőketartozás lejáratát megelőző időre fizetendő kamat (;>tiszta kamat") és a lejáratot követő időre járó „késedelmi kamat" között. Amíg ugyanis a lejáratot megelőző időre járó tiszta kamat a tőke használatának ellenértéke,1) a tőkének, mint „magpénznek"2) az adós culpájától független gyümölcse: addig a késedelmi kamat lényegileg kártérítés, megtérítése annak a külön igazolásra nem szoruló legkisebb átlagkárnak, amelyet az adós késedelmes íizetése a hitelezőnek okozott.3) Ez a fogalmi megkülönböztetés egyébként felismerhető már az 1895:XXXV. t.-c. 1. §-ának 2. bekezdésében is, amely szükségesnek tartja kiemelni, hogy a törvényesnél magasabb mértékben (a lejárat előtti időre) érvényesen kikötött kamat, ellenkező megállapodás hiányában „az adós késedelme esetében" is tovább folyik. Erre a rendelkezésre nyilván semmi szükség nem lenne akkor, ha a lejárat előtti időre járó tiszta kamat és a késedelmi kamat jogi szempontból azonos fogalmak lennének. Hogy azonban a joggyakorlat is mindenkor erre az elméleti álláspontra helyezkedett, ezt mutatja az is, hogy viszont az állandó birói gyakorlat szerint akkor, amidőn a felek között a tőkele járatot megelőző időre a törvényes kamat mértékénél (5%-nál) alacsonyabb tiszta kamat volt kikötve, a tőkelejárattól kezdődően fizetendő késedelmi kamat mértéke, ellenkező kifejezett megállapodás hiányában, mindenkor a törvényes 5%-ra emelkedett.4* A késedelmi kamatnak ezt a kártérítési, sőt kötbérszerű büntetési jellegét kifejezetten is kidomborítja az 1923:XXXIX. t.-c, amelynek alapján a biró a törvényben kiemelt körülmények mérlegelése alapján a késedelmi kamatnak, illetőleg az ennek helyébe lépő „késedelmi kártérítésnek" a mértékét a mindenkori törvényes kamat mértékéiül magasabban is megállapíthatja. A most érintett törvény szóhasználata csupán annyiban volt téves, hogy a késedelmi kamat „helyett" *) C. VI. 977/1923. Grill Dt. XVII. 418/755. 2) Grosschmid: Fejezetek II. köt. 111. §. 35. j. 3) V. ö. Grosschmid: Fejezetek I. köt. 674—676. 11. 4) C. V. 3255/1926. — J. H. I. 223.