Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A részvényesnek u. n. kérdezési joga

7 Arra a további kérdésre, hogy mire irányuljon a felvilágosításkérés, precise feleletet adni nem lehet, az mindig a féfihforgó körülményektől függ. Csak annyi állapítható meg, hogy a kérdés ne legyen nyilvánvalóan felesleges és vonatkozzék a napirenden levő valamely tárgyra. Eddig sem történt ebben az irányban visszaélés és a végén nem szabad abból kiindulni, hogy a részvényes csak léhaságból tenné meg felszólalását. A mi pedig a megadandó választ illeti — erre sem lehet pontosabb körülírást adni, mint azt fent már vázoltam. Igen fontos annak a kérdésnek eldöntése, hogy mi legyen a következménye annak, ha a vezetőség a felvilágosításadást megtagadja. Az kétségtelen, hogy bizonyos esetekben a felvilágosításadás kötelezettsége alól a vezetőséget fel kell menteni, még akkor is, ha a kérdés fontos és a napirenden levő tárgyra vonatkozik. Ilyen helyzet mindenesetre akkor forog fenn, ha a felvilágosítás megadása a társaságnak fontos érdekét sértené. Ha már most úgy áll a dolog, hogy akár kereken, minden indokolás nélkül, akár a társaság fontos érdekére való hivatkozás mellett meg lett tagadva a felvilágosítás, vagy a válaszadás nem kimerítő, illetve a felszólaló azt nem tartja kimerítőnek — az a további kérdés, vájjon most már minek kell történnie? Vannak — főkép azoknak táborában, akik ezt a kérdezési jogot és a felvilágosításadási kötelezettséget ellenzik — akik azt mondják, hogy ily esetben a közgyűlés többsége dönt, mert a közgyűlésnek bizonyos autonómiával kell bírnia, a többség van leginkább érdekelve és a többség tudja legjobban, hogy mi használ vagy árt a társaságnak. Ha ezt elfogadják és a felvilágosítást kérőnek joga illetve n vezetőségnek felvilágosításadási kötelezettsége igen könnyen eltemethető lesz a közgyűlés többségi határozatában — akkor kár egyáltalában ily jogot és annak megfelelő kötelezettséget megállapítani. Ez oda vezetne, amit a német legfelsőbb bíróság (Reichsgericht) „Missbrauch des Majoritátsprinzips und Verstoss gegen die gnten Sitten" (a többség elvével való visszaélésnek és a jó erkölcsökbe való ütközésnek) nevez. Ezenkívül nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a közgyűlésnek ez a mindenhatósága nem áll összhangban a bírói gyakorlatunkkal, amely megadja bizonyos esetekben a megtámadási jognak kereset útján való gyakorlását az egyes részvényeseknek. (Keresk. törv. 174. §-a.) Mindezeknél fogva nyilvánvaló, hogy ha reformálni keli ezt a részét is a részvényjognak, gondoskodni kell oly fórumról, amely az egyes részvényes és a vezetőség illetve közgyűlés között lel merül! vitát eldönti. A német tervezet erre a célra egy külön szervet (Spruchstelle) állít fel, amelynek közelebbi szervezését rendeletre bízza; annyi kivehető, hogy a tervezet valami jury-féle szervre gondol. Ugy hiszem, hogy ilyenre nálunk nincs szükség: az eldöntendő