Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A férj és feleség viszonylagos jogi helyzete magánjogi törvénykönyvünk javaslatában

78 máris megállapíthatjuk, nem arról győzött meg. hogy a Javaslat szövege nem eléggé világos és szabatos, hanem arról, hogy meg a legvilágosabb és legszabatosabb törvényszöveg sem teheti szükségtelenné és fölöslegessé a birói törvénymagyarázatot. És ez így van helyesen. Mert hiszen ez a kódex, melyet Trianon után készült megalkotni a magyar nemzet, nem akarja véglegesen lezárni a magyar magánjog fejlődését: de a magyar jogászvilág commnnis opinio-ja szerint azt a célt szolgálja, hogy a magyar magánjog ezeréves fejlődésének eredményei Trianon után is átmentessenek a további fejlődés alapjául. S ez a meggondolás talán enyhítheti azokat az aggályokat is. melyek egy törvényi magánjogi kódex megalkotásáról a magyar magánjog fejlődésének további szabad folyását féltik.8 Magánjogi kódexünk javaslatának házasság jogi általános szabályai tekintetében nemcsak szövegkritikai jellegű, de olyan, egyszersmind szociálpolitikai és jogfilozófiai aggályok is merültek jel, hogy azok nem juttatják kellő érvényesüléshez a magyar nőnek évszázados tradíciókon alapuló kivételes helyzetét s hogy azokban a férfi és hő viszonylagos helyzetében a nő rovására, a mai szociális és gazdasági viszonyok közepette különösen kirívó, de etikai, lélektani és fiziológiai szempontból egyébként is megokolatlan eltolódások mutatkoznak. Sorra veszem a különböző kritikákban ily irányokban elhangzott főbb aggályokat. Mindenekelőtt megállapítom, hogy az ily irányú aggályok egy része olyan rendelkezésekkel szemben nyilvánult meg, melyek, ha a dolog mélyére tekintünk, a két nem viszonylagos helyzetét tulajdonképen nem is érintik. így pl. feminista részről a nőre sérelmesnek mondták a Javaslat 118. §-ának ama szabályát, mely szerint „nem követelhet házon kívüli eltartást az a házastárs, aki arra erkölcstelen életmódja vagy a házastársít ellen elkövetett súlyos bántalom miatt méltatlanná vált, hacsak házastársa meg nem bocsátott neki." Hiszen a 118. §-nak e most idézett bekezdése nem férjről és nem feleségről, hanem közös megjelöléssel „házastársról" beszél; ha tehát a házastárs magatartásának s az e magatartásra vonatkozó megbocsátásnak az eltartási igény szempontjából való jogi hatását e bekezdés sérelmesen állapítja meg, e/. mindkét nemre sérelmes. De én azt hiszem, hogy e szabályban a házassági intézmény erkölcsi tartalmának helyes felfogása esetén egyik nemre nézve sem lehet sérelmet látni. A házasság erkölcsi tartalmából szükségképen folyik, hogy az erkölcstelén életmódot folytató vagy házastársát súlyosan bántalmazó házastárs ne követelhessen a másik házastárstól még házon kívüli eltartást is és olyan magyar biró sem fog akadni soha. ki a házassági kötelék fenntartása érdekében továbbmenne a megbocsátás jogi hatásának elbírálásánál azon a 3 L. e kérdésekről bővebben a kövekező dolgozataimat: „Szokásjogunk, Maijijarország Magánjogi Törvénykönyvének Javaslata és a magyar köziog" c. tanulmányom a Jogtudományi Közlőin; 1928. szept. 1-jei és „A magánjogi kódc.v c. tanulmányom a Magyar Szemle 1930 évi márciusi'számábaa.