Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Az államtitok büntetőjogi védelméhez

74 területéhez tartozik, egyidőben, magával a meghatározással kellene helyettesíteni, sőt egy olyan definícióval, amelyben egyetlen jogi jelentésű szó se szerepeljen. A bűntények esetében hasonló eljárás nagy nehézségekbe ütköznék, mert e tényeket magukat lehetetlenség a „szándék", „cél", „terv" stb. kifejezések igénybevétele nélkül meghatározni. Ez az eljárás tehát teljességgel alkalmazhatatlan, mert a köznyelvet át meg áthágják elemi jogi fogalmak. Másfelől azonban maga a büntető törvénykönyv a tények jogi minősítésében fokozatokat ismer el és ily módon kísérli meg a tény és jog közötti átmeneti terület bizonytalan folytonosságában szilárd jelzőpontokat ütni le. A magyar büntetőjog a másodlagos minősítések mellett általában elismer egy fő-causát. Plo. a szándék, a gondatlanság, stb. a i'ö causával szemben fiók jogkérdéseknek nevezhető. Lopás, csalás, emberölés: ezek fő-causák, a magánjogban hasonló megkülönböztetések alkalmazása nagyobb nehézségekbe ütközik, adományozás, csere stb. már jogkérdések, dacára annak, hogy a közönséges tudat tényeihez tartoznak, nincs rá módunk, hogy ezeket egyfelől főcausákra, másfelől másodrendű causákra osszuk fel. (B. 17.) Lássuk most, minő megoldást ajánl Kováts dr. eme nehézségek és bizonytalanságok megoldására.10) Mindenekelőtt nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy míg a közönséges tudat elvonási folyamataiban a jelet a tény jelzésére használtuk, vagyis minden oly jelenség kifejezésére, amely az érzéki percepció sikján játszódik le, addig a jogi elvonás folyamatában e jelnek némileg különböző értelmezése lesz. Itt már nem köznevek alkotásáról van szó. Egy sajátságos kollektív tevékenység színvonalára kell emelkednünk; ez a folyamat is elvonás lesz ugyan, 10) Az egész fenti kérdés alapjában közeláll a bizonyíték mechani^musának kérdéséhez, amely a külső jogi „dinamika" lerületébez tartozik. .,A bizonyíték maga még nem tartozik a joghoz, közvetlenül azokhoz a külső tényekhez kapcsolódik, amelyek a jogot létrehozzák, megsemmisítik, avagy befolyásolják, vagyis a jogalkotó tényekhez. Bizonyíték csupán e tényeket és nem a jogokat bizonyítja. A jog ebből csak következményképpen származik."' (Picard i. m. llő.| ,,A jogalkotó tény, valamint a jog közötti különbségtevés egy ideális megoldás volna, csakhogy mint azt maga Picard is megjegyzi (u. o. 98. o.) legtöbbször tévesen alkalmazzák ugyanazt a nevet a jogra magára valamint a jogot létrehozó tényre. A jogi terminológia ebből a szempontból tökéletlen és kétértelmű". Nebéz. söi csaknem lehetetlen különválasztanunk a nurhim factumot.