Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Dr. Szöllősy Oszkár: Magyar Börtönügy

35 hozatalának engedélyezéséről. Ez a vétív két részből áll és pedig magából a vétívből és a kézbesítés eredményéről értesítést adó és a vétívtől elválasztható szelvényből. A vétívet az értesítés céljára szolgáló szelvénnyel együtt az ügyvéd köteles kitölteni, a kézbesítés eredményét pedig a kézbesítő irja rá az értesítő szelvényre. Ezt a bírósági iroda kezelője a vevénytől elválasztja és az ügyvédnek postán megküldi. Az ilyen vétívek ára 8 fdlér, és kizárólag olyanok használhatók, amelyek a váci fegyintézet nyomdájában készültek. Az ügyvédi vétív létesítésének érdeme az Országos Ugyvédszövetséget illeti. Jelentős újítást jelent ez, mert rövid átgondolás után könnyen felfedezhető az az előny, amit ennek az intézménynek a behozatala az értesítések (jogerő megtekintések) kiküszöbölésével ugy az ügyvédre, mint a bíróságra jelent. Az ügyvédi vétívek a bírósági kezelő személyzetnél is kaphatók. IRODALOM. l)r S:ollősy Oszkár: Magyar Börtönügy. A szabadságvesztésbüntetések végrehajtása. Budapest, 1930. 389. 1. Amily hosszú múltra tekinthet vissza a büntetőjog tudománya, oly nehezen és későn diílerencialódik az eredeti közös törzsből annak harmadik ága, a büntetésvégrehajtási jog. A klasszikus iskola csak a dogmatizálást, a büntetőjogi alapfogalmak kicsiszolását tekinti tudományos munkának s magának a büntető eljárási jognak az elválasztása az anyagi büntetőjogtól is c:> »k a XIX. század elején lesz általánossá. Az eljárás utolsó szakának, a jogeiós bírói ítélettel kiszabott büntetéseknek a foganatosítása, a liünu-tés végrehajtási jog azonban még e század második felében is erős harcot kénytelen vívni az önálló szakma gyanánt való elismertetésért. Binding, a német dogmatika fejedelme, a „börtönügyi tudomány" név alatt megjelent nagy müveket azzal a gőgös megjegyzéssel száműzi a büntetőjogi tudomány várából: „Es gibt keine Hinrichtungswissenschaft." A dogmatikus ezen lenéző felfogása ellenére a XIX. század második felében az angol, francia, német, olasz büntetőjogi irodalom mind nagyobb buzgalommal fordult a büntetés végrehajtás problémái felé s ma végre vitán felül áll a büntetéstan-nak (Poenologia), mint elméleti, a büntetésúégrehajtási jog-nak, mint gyakorlati szakmának az önállósága s a büntetőjogtudomány harmadik ága gyanánt tárgyalása. Hogy sokan ma is inkább a börtönügyi tudomány és a börtönügyi jog (GefángnissrCcht) elnevezést használják és csak a börtönügy problémáival foglalkoznak, ez csak annak a természetes folyománya, hogy a büntetési eszközök közül ma a szabadságvesztésbüntetések dominálnak s az ujkeletü biztonsági intézkedések legtöbbje is szabadságelvonással vagy korlátozással jár. A magyar büntetőjogi irodalomnak még mindig mostoha gyermeke a büntetésvégrehajtási jog s ennek főproblémája, a börtönügyi