Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2. szám - Az elmefogyatékosokról vagyis charakteranomáliákról

(30 az orvospsychologia ezek felismerésére már különösebb ismeretekkel rendelkezik, ezeket a jogászokkal közölje. Az alábbiakban Kraeplin és mások nyomán ezt kíséreljük meg. a) Az elmefogyatékos egyének első nagy csoportjába az indulatos természetűek (explosivok) tartoznak. Ezen egyénekre különösképen az jellemző, hogy legkisebb okra váratlan hevességű ingeriiltségi állapotba jutnak. Az ebbe a csoportba tartozó egyének felfogó és Ítélőképessége alig csökkent, az érzelmi élet azonban nagyfokban ingerelhető. Hangulatuk igen változó. A legkisebb ok elegendő ahoz, hogy hangulatuk pillanatok alatt az ellenkezőre változzon. Már Lombroso beosztásában is külön csoportot alkotnak az indulat bűnösei, de mások és igy Aschaffenburg is tekintettel voltak erre a csoportra, melynek alap jellemvonása az ingerlékeny lelkialkat és az érzelmi élet túlzott fejlettsége.2) Nagyon természetes, hogy az ebbe a csoportba tartozó egyének mint más betegségcsoportok határesetei foghatók csak fel és az elnevezés és maga az egész elmefogyatékosság fogalma is azt akarja jelenteni, hogy olyan egyénekről van szó, akik nem elmebetegek, sem elmegyengék, de az egészséges egyénektől valamilyen betegségcsoport irányában, mindkét irányban többékevésbé jól elhatárolhatóan tolódtak el. Ugyanebbe a csoportba tartoznak Birnbaum által degenerativ epileptoidoknak3) nevezett egyének, akiknek elmealkata az epilepsiásokéhoz áll közel, anélkül azonban, hogy annak lenne mondható. Ezek az egyének görcsrohamokra, vagy legalább is periódusokban jelentkező indulatosságra és szédülésekre hajlamosak. Emelkedett kedélyi iftgerelhetőségük dührohamokat, nagy lehangoltságot válthat ki belőlük, ami gyakran üldöztetéses, érzékenykedő színezettel (paranoid) járhat és öngyilkossághoz vezethet. Itt veszi fel az érintkezést ez az alkat az affectus epilepsiával, azaz az epilepsiás elmebetegség egyik formájával és ezért az esetek bizonyos fokán az ilyen alkat már megint másképen minősül. Elmosódottak a határai ennek a lelkialkatnak a schizophrenia felé is. Az aíl'ektus augmentáció, az akaratlagos indulatduzzasztás tünete, melyet Kluge a schizophrenia nevü elmebaj lényeges tüneteként ismertetett, megnyilvánulhat schizothym alkatú egyéneknél is, vagyis a schizophrenia olyan frustrán, fejletlen formáinál, amikor ennek az elmebajnak egvéb tünetei nem 'mutathatók ki. Osztályunk egyik esetét, mint erre a csoportra jellemzőtrészletesen közlöm: '-') Kluge: Lelkiélet és törvénykezés. 3) Birnbaum: Kriminalpsychopathologie.