Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Staud Lajos székfoglalója az Akadémián

36 bírói határozatoknak is lehet tudományos értéke és színvonala; tehát a birói tevékenységben megnyilvánuló tudományosság is alkalmas lehet az Akadémia elismerésére. Leginkább ennek a felismerését és elismerését üdvözli és köszöni meg abban a reményben, hogy az elismerés birótársai buzdításául fog szolgálni. Ezúttal az előadó csak kimélyíteni kivánja azt a gondolatkomplexumot, amelyről ,,Alkalmi írások" című dolgozatai tanúskodnak. Amint ezekben, úgy most is azt vallja, hogy bármennyire is súlyos a jognak társadalmi és gazdasági jelentősége, a jog nem önálló princípium, nem önérték, mert értéktartalma attól az igazságtól függ, amelyet érvényre juttatni kiván. A jog az igazság szolgálatában áll és történelmi igazság, hogy minden törvény az igazság nevében hozatik meg. Az előadó a jog és igazság egymáshoz való viszonyát abban látja, hogy a jog eszközérték, az igazság cél- és önérték; — a jog térhez és időhöz van kötve és változik, az igazság tér és idő felett áll és változatlan, állandó; — a jog egyéni, nemzeti és relatív, az igazság egyetemes és abszolút; — a jog értelmi élmény, az igazság érzelmi is; — a jog a forma, az igazság a tartalom; — a jog sub specie momenti, az igazság sub specie aeterni szemléli és méri a dolgokat és a történéseket; a jogot az értelem világánál, az igazságot csak a szeretet világánál látjuk meg; — a jogot tiszteljük, az igazságot szeretjük is. Az előadás másik részében az eszmények jelentőségéről és szükségéről, a jog és a biró eszményeiről van szó. Ezek nem mai keletűek, ma is érvényesek. Jus est ars aequi et boni elvében és abban csúcsosodnak, hogy a biró kezében a törvény holt betűjének élni kell, ez pedig akkor áll be, amikor a biró átéli a jogesetet és meglátja a jogeset konkrét igazságát. Ehhez külön birói pszichére van szükség, külön lelki felkészültségre. A jogismeret egymagában nem elég, az ítéletben nemcsak a jog, hanem az igazság is érvényesül jön. Az ítélet különben mindig értékelés, legtöbbször pedig jogalkotás is. Ez utóbbi nemcsak azért, mert a felek közt jog csak az, amit a biró jognak elismer, hanem azért is, mert a törvények nem szabályoznak és nem is szabályozhatnak minden jogesetet és mert a törvény a jogesetet nem a maga konkrét alakulásában, hanem csak tipikus elgondolásában tartja szem előtt. Példakép felhozza a gr. Vigyázó Ferenc végrendeletének az elidegenítési tilalomra s a végrendeleti végrehajtóra vonatkozó részét. Ezt a biró csak új jogalkotás mellett döntheti el, mert erről sem törvény, sem birói gyakorlat nincsen. Ebben a jogalkotásban és a bizonyítékok mérlegelésében tűnik ki a biró értéke s ehhez az értékhez kapcsolódik a jognak és az igazságszolgáltatásnak az értéke. Amilyen a biró, olyan az igazságszolgáltatás. Pectus facit judicem.