Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9. szám - Az öröklési jogon alapuló követelések átértékelése külföldi örökösök javára

388 kedelemügyi miniszterre szorítani. A karteltagnak és a kívülállónak megadott kereseti jog a gyakorlatban célját fogja téveszteni, mert az ilyen perek leplezett célja nem a karlel feloszlása lesz, hanem a per zaklatásai segítségével a kartelen belül nagyobb előnyök kierőszakolása. Helytállók azok a rendelkezések, amelyek az állami ellenőrzés hathatós keresztülvitelét biztosítják, ;— kiküszöbölendők azonban azok, amelyek zaklatásra adnak módot és jogtalan magánérdekek előmozdításának szolgálhalnak eszközül. A magyar egyházi adójog alapelvei. Erről a széles érdekű kérdésről tartott előadási nagyszámú közönség előtt dr. lakács György pénzügyi fogalmazó, a Magyar Jogászegylet május 24-i ülésén, amelyen Benedek Sándor közigazgatási bírósági másodelnök elnököli. Előadó a bevezetőben a bevett és elismert vallások adóztatási joga közötti különbséget ismertette és kapcsolatban az egyházi adók közjogi jellegének vizsgálatával megállapította, hogy a hevei i lelekezelek adói közadók, az elismerteké azonban nem, mert a közadó jellege egyik lényeges alkotóeleme: a közigazgatási behajlás lehetősége ezeknél hiányzik. Érdekesen mutatott rá az előadó azokra a határokra, amelyeken az egyházi adók a politikai hatóságok jogkörével érintkeznek és ismerteti" a kormányzat, a kultusz-, a pénzügyminiszter, a közigazgatási hatóságok és a biróság, valamint a községek beavatkozásának lehetőségeit. A legutóbbi idők törvényhozásában olyan tendenciát lát, amely mellett alig lehet alkotmányjogi aggályok nélkül elsiklani, mert elvonni a közigazgatás jogát az egyházközségtől, amint azt a törvény lehetővé teszi, azt jelenti, hogy az adóbehajtás teljesen lehelellenné válik, hiszen közadóknál birói végrehajtásoknak helye nem lehet. A jogorvoslatok rendkívül szövevényes rendjének magyarázata után áttért az előadó az egyházi háztartás jövedelmi forrásaira. Sorra vette minden bevett felekezet egyházközségi bevételét. A szubvenciókat, a jószágok jövedelmeit, a rendes és rendkívüli egyenes adókat, az alapítványokat és alapokat, az illeték természetű stólákal, a fogyasztási adó jellegű jövedelmeket stb. és különösen fejtegette a párbér megjelenési formáit, annak dologi és személyi termeszeiéi s a vitákat, amelyek e teher fölött lezajlottak s amelyek a párbérkérdés végleges rendezését még ma is gátolják. Foglalkozott az 1927. évi V. t.-c. 71. §-ával is, mely jogot ad a pénzügyminiszternek arra, hogy a túlságos mérvben kivetett egyházi adóktól a közadók módjára való behajlást megtagadhatja. — Dr. Nyulászi János helyesli ezt a törvényszakaszt, mert az államnak eminens érdeke és joga is, hogy polgárainak adófizető képességél megvédelmezze. Az elnök zárószavában elfogadta ugyan Nyulászi felfogását, de megjegyezte, hogy az 1927. évi V. t.-c. 71. §-a tényleg nagy ellenlétekel teremtett az állam és az egyes felekezetek közölt, melyekel még inkább kiélesítettek az ezzel kapcsolatos intern kormányrendeletek. Az ellentétet növelte az is, hogy ezeket a rendeleteket félremagyarázták. A folyó év április havában kibocsátott legutóbbi pénzügyminiszteri rendé1,'! azonban már . jóformán lisztázta a helyzetei és alapos remény van arra, hogy a még ma is tényleg fennálló ellentétek rövid idő alatt kiegyenlítési nyernek, ami úgy az állam, mint az egyházak szempontjából kívánatos.