Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Az egyházjogi bűncselekmény

282 kőzik azonban az a felfogás (50 old.), mely szerint „az átruházási szerződés az átvevőnek a hitelezőkkel szembeni viszonylatában reálcontraktns." Abból, hogy az átvevő felelőssége csak az átvétellel kezdődik, még nem következik az, hogy reálcontractussal állanánk szemben, Ugyanabban a fejezetben foglalkozik szerző azzal a gyakorlat szempontjából is fontos kérdéssel, vájjon mikéi> alakul a helyzet az üzletnek kezelésbe, vagy bérbe adása után stb. Az ötödik fejezet az üzletátruházás egyes kirívóbb ismérveivel foglalkozik, a hová szerző töké}) sorolja: a cég azonosságát, az üzleti helyiség azonosságát és az üzemazonosságot; az utóbbit tartja legfontosabb ismérvnek. E fejezel fejtegetéseivel lényegben ('gyet lehet ugyan érteni, azonban kifogásolható az, hogy több helyen [pl. 98. old.) cégátruházásról van szó; holott tudjuk, hogy a céget magát átruházni nem lehet és szerző maga is mondja, hogy cégátruházásról csak akkor lehet szó, ha az üzletet is átruházzák. — A hetedik fejezet az üzemutódlással foglalkozik. Ennek a kérdésnek e mü köréhe való bevonása és beható tárgyalása mindenesetre szerencsés gondolat volt, már csak azért is, mivel ezzel sokan nincsenek tisztában. Rámutat szerző arra, hogy ez a kérdés a betegségi és baleseti biztosítással kapcsolatosan a pénztár érdekében lett szabályózva, még pedig az 1907:XIX. t.-c-ben és a folytatólag felsorolt rendeletekben és törvényekben. Helyesek szerzőnek azok a fejtegetései, amelyek arra vonatkoznak, hogy a tulajdonképeni üzletátruházást egyfelől és az üzemutódlást másfelől szabályozó törvényes rendelkezések mennyiben megegyezők és mennyiben eltérők. Ezek a fejtegetések figyelemre méltók, de azzal alig lehel egyetérteni, hogy az üzemutódlást tárgyazó 1907. éven inneni rendeletek illetve törvények hozatalára „a Kúria által inaugurált téves és a törvényhozó intenciójának meg nem felelő birói gyakorlat késztette a jogalkotót." (121. old.) Ilyen kijelentést nem tartok helyénvalónak. Habár a Kúria gyakorlata ebben a kérdésben védelemre nem szolid, csak azt emelem ki, hogy a Kúria csakis az 1908:LIV. t.-c.-en alapuló magánjogi kérdésekben dönt, amely döntéseket nem lehet párhuzamba helyezni a közadók módjára behajtandó járulékok felett hozott határozatokkal. Közjogi tekintetek lépnek az üzemutódlásnál előtérbe. A Kúria nem is kerülhet abba a helyzetbe, hógy az 1907 :X1X. t.-c, (stb. t.-c.) alapján az üzemutódlás kérdésében döntsön. Ügy, hogy a Kúria „téves" gyakorlata ellen a pénztár érdekeit megvédeni nem is kellett és azért nem igen érthető, hogy mikép késztethette a jogalkotást a Kúria gyakorlata, hogy az üzemutódlás kérdésében szigorúbb szabályokat alkosson. — Ismerteti szerző az üzemutódlás kérdésével kapcsolatosan a munkásbizt. felsőbíróságnak 8. sz. döntvényét, az erre vonatkozó irodalmi vitát stb. A mű többi tartalmát részletesen ismertetni már helyszűke miatt sem lehet, azért még csak röviden rámutatok arra, hogy szerző az üzletátruházással kapcsolatos kérdéseket ritka részletezéssel tárgyalja a továbbiakban is és alig tér ki valamely ide tartozó kérdés elől. Tárgyalja a két szerződő fél egymásközti viszonyát, az átvevőnek jogállását a hitelezőkkel, továbbá az átvett üzlet alkalmazottaival szemben;