Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Az egyházjogi bűncselekmény

276 a körülményié, hogy a tisztán egyházi fenyíték joliegével bíró exknmmunikáció magában véve is, minden állami béavatküzás nélkül érvényt szerezhet az egyház tekintélyének. A jog ugyanis törvényileg védeti érdek. És amint az állami közösség áll az egyes érdekek mögött, ha ez érdek megvalósulása elé akadályok gördülnek, épp úgy áll az egyházközösség, a hívek egyetemessége az egyházi bíróság ítéletének érvényesítése mellett akkor is, ha az állam nem is nyújtana segítséget annak végrehajtására. Az egyház ezen hatalmát éppen lelki dolgokban volt kénytelen éreztetni már az apostoli időkben. (L, a korinthusi esetet.J Sőt az is bizonyos, hogy nem lelki dolgokban is szívesen fordultak az egyházhoz a hívek, mert a pogányság uralma alatt a bíráskodás egyrészt pogány szertartásokkal volt összekapcsolva, amiktől távol tartották magukat, másrészt a rómaiak finom árnyalatai és formaságokhoz kötött volta politikai és szociális irányzatosságot vett fel úgy, hogy a valóságban a társadalom egyrészének elnyomását, illetve elnyomottsághan való megtartását célozta. Az egyházjogi deliktumnak azonban ezen pusztán polgári ügyekkel semmi összefüggése nincsen, ellenben igenis van azokkal a bűncselekményekkel, melyek lelki dolgokkid függnek ösgze. (Res spiritualibus adnexae. 1553. kánon 3. §. ilyennek tekintették a papság bűncselekményeit, melyekéi az egyház kizárólag a saját ítélőszéke elé vont. (Privilégium fori.i Kzt elismerte a justiniáni jog is,10 bizonyos fokig a Karo1 ingok és Merowingok is már csak azért is, mert a germán jog kompenzációs módszere mellett (vérbosszú, párviadal) a papság egyébkén! alig volt felelősségre vonható. De a világiak is szívesen mentek az egyházi bíróság elé. mert sokkal fejlettebb fokon áll! a római jog zseniális átformálása által, mint a világi bíróság, így főleg az özvegyek és árvák ügyei tartoztak az egyház bíráskodása elé, mint azt a IV. toletárri zsinat 633-ban (4-ik kánon), és Nagy Károly Kamituláréjá bizonyítja., melyet 781-ben Mantuában adott ki. (Kapit. 1., 190.) Majd később a keresztesek, tanulók ügyei, az összes tonzurát viselők ügyei kerüllek az egyházi biróság elé, nemcsak lelkiekben. így főleg házassági ügyek: ben általában mindenkire nézve, hanem az esküvel erősített ügyletek, végrendeletek, birtokperek és mindazon bűncselekmények, melyek erőszakoskodással vagy nyilvános bűncselekménnyel kezdődtek, lassankint kizárólag az egyház elbírálása alá kerültek.11 Az egyházjogi bűncselekedetek e rövid történeti áttekintése is azt mutatja, hogy az egyház nem azért állított fel bűncselekményeket, mert a saját hatálmát akarta növelni, hanem azért, 10 Nov. 79.: 83., 123. c. 8., 21., 22. ó L. Hohenlolie: I. m. 7—14. 11.