Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - A megrendelések gyűjtéséről szóló törvény (1900:XXV.) a bírói gyakorlatban

14 ügylet teljesedésbemenéséről és érvényreemeléséről beszélhetünk, minek következtében a vevő az ügylet eredeti hatálytalanságára már vissza nem térhet. A vevőnek utólag kifejezett teljesítési akarata kizárja azt, hogy az eladó a törvény szempontjából a teljesített fizetések elfogadásával rosszhiszemű félnek tekintessék s ennek eredményekép az előbbi állapotba való visszahelyezésre kényszeríttessék. A judikatura értelmében még a meg nem rendelt árú elfogadása s felhasználása is a vételár megfizetésére kötelez. Menynyivel inkább lehet szó fizetési kötelezettségről azzal a kisbirtokossal szemben, aki az ügyletet a maga részéről hatályosnak tekinti és utólag kifejezett nyilatkozatával vagy tényeivel az árú megtartására irányuló akaratát juttatja kifejezésre. Ez akaratot kifejező tények jogalkotó hatását tartalomnélkülinek nem tekinthetjük, mert hiszen az eladó nagykereskedő vagy nagyiparos üzletmenetét jóhiszeműen arra rendezi be s igen siralmasnak nézne ki, ha a fizetésként kapott váltókat neki kellene visszaváltani és 100 elhasznált gépet visszavenni. Ha az eladónak a törvényből folyóan megállapítható a teljesítési kötelessége, a vevőnek a teljesítésre irányuló akaratát kifejező tényei minden esetre jogalkotó hatállyal bírnak. Nem igen ismerhető fel a törvénynek az az intenciója, hogy a vevőnek megengedni akarta volna azt, hogy az ügyletkötés formasága elleni kifogását bármikor érvényesíthesse, mert ez a termelő ipart sújtaná. Az az intenciója sem ismerhető fel, hogy a kisbirtokost olyan alacsony értelmiképességűnek kívánta volna beállítani, akinek utólagos tényei jogi hatást nem szülhetnek. Összegezve az elmondottak eredményeit, arra a megállapításra juthatunk, hogy a törvény a tilalom alá eső ügyletek megkötésétől a fogyasztókat el nem tiltja, az ügyletet a rendeléstgyüjtővel vagy eladóval szemben hatálytalannak nem tekinti, ilyen értelemben nem rendelkezik. Iparjogvédelem szempontjából csak a rendeléstgyüjtőnek tiltja el az ügyletkötést, csakis a gyűjtőt érintő egyoldalú szankciókkal. E szankciók csakis az ügylet „megkötésének" jogi hatályáról intézkednek s nem a vevő utólagos fényeinek jogi hatásáról. A tilalomba ütköző ügylet megkötése miatt a gyűjtő viselni köteles a büntetőjogi felelősséget feltétlenül és viselni köteles a magánjogi hátrányokat is mindaddig, míg az ügyletkötési szabadsággal biró fogyasztó teljesítési akaratával nem találkozik. De ha ez az akarat utólagos tényekkel kifejezésre jut, teljesedésbe ment, érvényre emelt ügyletről beszélhetünk, aminek következménye a vételár megfizetése s nem az előbbi állapotba való visszahelyezés. Az utóbbinak jogi előnye nagyon is problematikus akkor, ha használat közben a gép egyes alkatrészei eltörtek s aminek pótlása a gazdák panaszai szerint sokszor a gép értékével arányban nem álló nagy költségbe kerül. A vevő, ha már gépre nagy kiadásai vannak,