Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Hogyan értelmezzük az 1928. évi X. t.-c. 27. §-át? Mennyiben nyer alkalmazást ezen § a járásbirósági eljárásban?

264 megnyugodott, olyannak tekintendő, mintha később elismerte volna ;i bűnösségél is és így az ilyen esetekben főtárgyalás] jegyzőkönyvet felvenni nem kell. A beismerésnek részletesnek kell lenni: vagyis a vádbeli összes cselekményekre ki kell terjedni a vádiratban jelzett minősítés szerint. Ennélfogva nem mellőzhet*") a főtárgyálási jegyzőkönyv felvétele, ha a több bűncselekménnyel terhelt vádlott azok közül egy vagy két cselekményt ismer el. vagy pedig, ha nem a vád szerinti minősítés szerint tesz beismert") vallomást. Pl. rablás helyett csak lopást isméiéi, „nem azért, mert ilyen esetben nem lehetne indokolás gyanánt arra hivatkozni, hogy a vádlott a vádiratban megjelölt bűncselekményben való bűnösségét beismerte s így az indokolásnak a 27. íj. 1. bekezdésének első mondata szerint való megszerkesztése lehetetlenné válik." (Lásd: dr. Degr'é M. ..Az új büntető novella zsebkönyve" jegyzetek.) Egyszerűbb a kérdés, ha az Ítélet jogerősen felmentő, vagy ha a bíróság jogerősen megszüntető határozatot hoz. Ez esetekben ugyanis nem kell kutatnia a bírónak vájjon tagadott, vagy beismerő vallomást tett a vádlott? A jegyzőkönyv felvétele minden ilyen esetben mellőzhető. Nehezebb azonban a felelet arra a kérdésre, hogy mikor jogerős az itélet. A Bp. 378. illetve 383. §-a ugyan taxatíve felsorolja a perorvoslatra jogosultakat és ha azok jelen vannak, a bíró csak azt vizsgálja, jelentett-e he ezek közül valaki perorvoslatot, illetve megállapítja, jogerős-e az itélet vagy nem. De mi lesz akkor, ha például a sértett, illetve képviselője nem jelenik meg a főtárgyaláson, a többi perorvóslatra jogosultak pedig az ítéletben megnyugodtak. Erre nézve a felfogások eltérők: vannak, akiknek az a nézetük, hogy ilyen esetben a biró az ítéletet nem mondhatja ki jogerősnek, miután azt előbb a sértettnek ki kell kézbesíteni: tehát a jegyzőkönyv felvétele sem mellőzhető. Az ezen felfogáson levők a II. Bn, 27. §-nak azon kitételeit, hogy: ..Az itélet ellen az erre jogosultak egyike sem jelentett he perorvoslatot'4, vagy ..A perorvoslatra jogosultak, ideértve a főtárgyaláson jelenlevő) sértettet is . . .'" úgy magvarázzák, hogy a főtárgyaláson a sértettnek is jelen kell lenni, mert ha nincs jelen, a II. Bn. 27. §-a nem nyerhet alkalmazást. Egy másik álláspont szerint a fenti felfogás téves, mert ellentétben van Bp. kapcsolatos rendelkezéseivel, melyeket a II. Bn. nem helyezett hatályon kívül: ellenkezik a II. Bn. intentiójával s emuk fentebb idézett kitételeit helytelenül magyarázza. Ez utóbbi s helyes álláspont szerint a sértett meg nem jelenése nem akadálya a marasztaló itélet jogerőre emelkedésének, mert a közvádló képviselvén a vádat, marasztaló itélet esetén a Bp. 383. §. 2. <i) pontja alapján a sértettnek csak magánjogi igény tekintetében és csak akkor van fellebbezési joga, ha a vádlottat a bíróság bűnösnek mondta ki és a többi perorvóslatra jogosult (közvádló, vádlott, védő) a bűnösség