Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Más jogának peres érvényesítése. Tekintettel a 43. számú jogegységi döntvényre

251 Tde vonatkozóan különböző jogi felfogásokkal találkozunk. Van olyan felfogás, amely a fiduciarius engedmény lényedét abban látja, hogy az engedményező és engedményes közötti viszonyban is a követelés valóban átmegy az engedményesre és pedig dologi hatállyal, de a köztük létrejött megállapodásnál fogva az engedményest az engedményezővel szemben az a külön személyes kötelezettség terheli, hogy a követelést az engedményező részére hajtsa be, a behajtott teljesítést neki szolgáltassa ki. Ezt a felfogást vallják pl. Leonhard (Allgemeines Schuldrecht 673. l.i. Standingei- stb. — Tuhr (Schweizerisches ObligationsrecHt I. 182. 1.) pedig egyenesen csak ily engedmény esetében ismerik el az engedményesnek kereseti jogát. Mások pedig akként fogják fel a behajtást célzó fiduciarius engedményt, hogy ily esetben az engedmény az adóssal szemben teljesen megtartja a követelés átruházásának jellegét, ellenben az engedményező és engedményes közötti viszonyban a követelés nem megy át az engedményesre s közöttük a megállapodásuknak megfelelő megbízás tartalma az irányadó. Ekként a fiduciarius engedménynél a fiduciarius jogosult ugyan az adóssal szemben a követelést engedményesként érvényesíteni, de az engedményezővel szemben magát csak behajtásra feljogosított megbízottnak (incasso-mandatariusnak) kell tekinteni. v Ezt a felfogást vallják pl. Stein (Zivilprozessordnung 136. 1.1. Rosenberg (Zivilprozessrecht 100. 1.), akik kiemelik egyúttal, hogy a fiduciarius benső viszony felfedése sem teszi a jog alanyát peres féllé s a felperesként fellépett személyt annak képviselőjévé. A fiduciarius engedményt az említett értelemben fogja fel Nagy Ferenc is. aki ..Váltójog" c. művében kifejti, hogy a rejtett meghátalmazási hátiratnál, vagyis a fiduciarius forgatmánynál a forgató és forgatmányos között meghátalmazási viszony áll fenn. kifelé azonban a forgatmány teljesen megtartja tulajdonátruházási jellegét, — s „valamint általában, úgy a váltónál sincs tiltva a meghatalmazás helyett a megbízásnak oly alakját választani, amelynél a megbízott nem a megbízó, hanem a saját nevében jár el. vagyis bizományi megbizást adni."" Vannak aztán olyanok is, akik az incasso-engedményt, valamint általában a per vitelére szóló megbizást is akként fogják fel, hogy a követeléshez való jog megmarad az engedményezőnél (megbízónál) s ő csak a követelés behajtásának biró alakulatok, létesülőben levő társaságok és egyesületek ügyeinek elintézésére, amíg az illető társaság (egyesület) a jogképességet meg nem szerzi. — továbbá a fizetési zavarba jutott adósnál, amikor is az adós vagyona a fiduciariusnak kifelé teljes hatállyal rendelkezésére bocsáttatik, hdgy azt a hitelezők javára kezelje, értékesítse. (Bovensichen: Treuhandfiduziarische Gescháfte.) 19*