Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - Megjegyzések a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslathoz

241 mondhatnók, az egésznek a szilárd váza, amire az egyes szabályok reákapcsolódnak, ismételjük, ez annyira lényeges része a törvénynek, hogy ezt abbój kiemelni, rendeleti szabályozásra hízni nem lehet. ,Az értékhatárokra vonatkozó intézkedések azok, melyek esetröT-esetre megállapítják, hogy in concreto lehet-e és melyik eljárási szabály által biztosított lényeges jogot gyakorolni. Megfelelő, sőt szükséges volt ezt a kérdést időnként kiadott rendeletekkel szabályozni a koronaromlás idejében, most már azonban, pénzünk értékének állandósulása után egy ilyen rendeleti szabályozásnak létjogosultsága nincsen. Ez csak az állandóság és végleges rendezettség hiányának, a bizonytalanságnak érzetét keltheti. A jogorvoslati értékhatároknak burkolt felemelését jelenti az az újítás, hogy fellebbezés illetve felülvizsgálat esetében nem a per tárgyának, hanem a megítélt illetve elutasított követelésnek vagy követelésrésznek értékét kell figyelembe venni. Evvel az intézkedéssel még abban az esetben is, ha az értékhatárokat számszerűleg nem változtatjuk is meg, nagy tömeg ügyet vonunk el a revisio elől. A felsőbb bíróságok tehermentesítése iránti igyekezetben ennyire menni nem szabad. Evvel elérkeztünk a tervezetnek azt hisszük, legtöbb ellenkezést kiváltó fejezetéhez, ahhoz, mely a fizetési meghagyásos eljárásról szól. Minden objectiv igazságszolgáltatási rendszernek alapelve kell, hogy legyen a kétoldalú meghallgatás és a contradictorius el járás elve. Ezeket olyan mértékben háttérbe szorítani, mint azt a tervezet teszi, nem lehet, különösen a mai gazdasági viszonyok mellett, amikor az 1000 P már igen nagy pénz. Nincs következetesség abban, hogy a 100 P-nél kisebb értékű pereket teljesen kiveszi a járásbíróság hatásköréből és még fizetési meghagyás útján sem engedi odavonni és evvel, miután a községi bírósághoz utalja kötelezően, ezekben a kisebb jelentőségű ügyekben módot ad a felek meghallgatására, míg a 100 P-nél nagyobb értékű és 1000 P-ig terjedő ügyekben a fizetési meghagyásos eljárás kötelezővé tételével az alperes illetve adós meg hallgatását nem tartja szükségesnek a birói határozat meghozatala előtt. További veszedelmet rejt magában és az egyoldalú meghallgatással szemben a laikus közönség érdekét szolgáló korrektivümöt akarja hatályon kívül helyezni a tervezet 45. §-ának utolsó bekezdése, mely az ellentmondás végső határidejéről szóló, továbbá a halasztó hatállyal nem biró ellentmondás esetére a végrehajtás felfüggesztésének lehetővé télelét tárgyazó 598. illetve 604. §§-okat akarja hatályon kívül helyezni. Az ügyvédi képviselet nélkül eljáró laikus feleket nem szabad még az utólagos ellentmondásba foglalt orvoslástól is megfosztani, különösen nem akkor, amikor a fizétési meghagyással érvényesítendő követelések értékhatárát felemeljük. A kívánt gyorsítást és az eljárás egyszerűsítését sem fogja eredményezni a tervezett újítás, mert a nagyobb, 100 és 1000 P közti értékű ügyekben a felek föltétlenül inkább fognak élni elentmondással, mint eddig a kis követelésekkel szemben, ami az ellentmondás folytán perfelvételi határnap kitűzését és tárgyalás megtartását vonja maga