Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 6. szám - Megjegyzések a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslathoz
238 kellett közölnie. Ez legalább abba a belyzetbe hozza az alperest, hogy tud is az első tárgyaláson érdemben nyilatkozni. Evvel a 10. |S összhangba hozható. Nem tartjuk azonban célravezetőnek az előkészítő iratok korlátozását. Az előkészítő iratok sokszor a jegyzőkönyvezetésnek munkája alól mentik lel a túlterhelt birót, akinek, különösen a járásbíróságnál, sok ügyet kell rövid idő alatt elvégeznie s nagy könnyebbségére szolgál, ha a teleknek gyakran igen terjedelmes nyilatkozatait írásban megkapja és nem kell azoknak a jegyzőkönyvbe váló felvételével az időt töltenie. Az értékre való tekintet nélkül a járásbíróság elé utalt ügyekben, melyekhez a leieknek igen nagy vagyoni érdeke fűződhetik, szükség lehet terjedelmes előadások tételére akkor is. ha nem csak számadási, vagyonelkülönítési vagy más hasonló jogviszonyokat tárgyazó perről van szó. Nagyon helyes újításnak tartjuk a tervezet 13. §-át, ami hozzá fog járulni a tanúzási kötelezettség kevésbbé terhessé tételéhez. N,em tartjuk szerencsésnek a tervezet azon intézkedését, mely szerint az ezer pengőt meg nem haladó, valamint a .szegényjogos ügyekben a perbíróság székhelyén kívül lakó tanúkat a lakóhelyük szerint illetékes községi biróságuk hallgathatja ki, a perbíróság megkeresése folytán. (Tervezet 14. §.) Helyes az az újítás, mely a kihallgatandó tanú lakóhelye szerint illetékes járásbíróságra bízza a tanú kihallgatását, erre különben facultative a Pp. is módot nyújtott, de a laikus községi biróságnak előtérbe tolását nem tudjuk helyeselni. Következetlenséget látunk továbbá abban, hogy míg a községi bíróság a hozzá utalt, tehát csekély jelentőségű ügyekben nem esketheti meg a tanúkat, s ezek vallomásukat eskü helyett lelkiismeretükre való hivatkozással erősítik meg, (A községi polgári bíráskodásra vonatkozó eljárási szabályok tárgyában kiadott 197,100/1914. B. M. sz. rend. 49. §), addig a tervezet szerint a rendes bíróság megkeresésére még törvényszéki hatáskörbe tartozó szegényjogos ügyekben is vehet ki a tanúktól esküt az a laikus bíróság, mely esetleg a vallomások elfogadhatóságát és hiteltérdemlőségét sem tudja kellőképen mérlegelni. Nem tartozik ugyan az érdemi bírálat körébe, de az összefüggés kedvéért a 17. §-al kapcsolatban megemlítjük, hogy megfelelőnek tartanok, ha már a 6. §-ban említés tétetnék arról, hogy a szakértő készkiadásain felül, munkadíját az államkincstár csak a 17. §. korlátai között előlegezi. A magyar jogrendszerben érdekes újítás lesz az egymással összefüggő 18. §. és 49. §. rendelkezése, mely a bizonyításfelvételnél a közjegyzőnek juttat újabb, bírói megbízatáson alapuló functiot. Közjegyzőink egyéb, birói kiküldetésből származó feladataikat is közmegelégedésre végezték el, úgy hogy remélhetjük, miszerint az újítás nem fog fennakadásokat okozni. Nem történik azonban intézkedés a makacs tanúkkal szemben alkalmazható kényszereszközök felöl. Alig hisszük, hogy az elövezettetés, letartóztatás és pénzbüntetés