Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A járulékosság kérdése a zálogjogtanban

234 illetve a személyes adóst a járulékosság tényezőjének tekintik tehát, úgy hogy ha ez kiesik, nincs járulékosság. Nem mondanak kevesebbet, mint azt, hogy a kötelezettség jog, főjog, amelynek járuléka a jelzálogjog. Vagyis miként a nyilvános zálogházak zálogjogánál rámutattunk, a járulékosságot a személy és jog között fennforgó viszonyból konstruálják meg, holott ez kizárólag a követelés, mint főjog és a zálogjog közötti viszony. A kötelezettség nem jog, így tehát nem lehet mellékjoga. Jog a követélés és ennek mint főjognak járuléka a zálogjog. Miután idézett szakíróink szerint követelés van a telekadósságnál is, van tehát főjog; a telekadósság pedig jelzálogjog: így adva van a járulékosság két alkateleme. A kérdés csupán az, hogy a kettő között megvan-e az a kapcsolat, amely a járulékosságot fedi?Nem önállósul-e a telekadósság úgy, hogy sorsa a követeléstől függetlenné lesz és önmagáért áll fenn? Miként korábban kifejtettük ez fogalmilag kizárt, mert sem a zálogjog, sem speciel a jelzálogjog nem lehet öncélú, mert önmagáért nem keletkezhetik, nem állhat fenn. Létalapját a követelésben bír ja, merynek biztosítását, kielégítését szolgálja és ezzel célját be is tölti. Lássuk azonban, hogy a törvényben van-e egy hely és létezhetik-e olyan jogi helyzet, ahol a telekadósság a követeléstől függetlenül és így önálló életre kap? Ilyet seholsem fedezhetünk föl. Sőt a törvényből azt látjuk, hogy a törvény külön rendelkezéssel védi, hogy a követelés a telekadósságtól mint jelzálogjogtól el ne válhasson. Akkor, amikor a telekadósságot a telekkönyvtől függetleníteni azáltal, hogy a telekadóslevél kiállításával a könyvjelzálogjogot levéljezálogjoggá változtatja át, a 89. §-ában (2. bek.) azt rendeli, hogy a jelzálogadóslevél (telekadóslevél) kiállítását a telekkönyvben külön fel kell jegyezni. Elrendeli e feljegyzést a miniszteri indokolás szerint azért, nehogy a követelést a telekkönyvben bízva, más szerezhesse meg, mint aki a telekadóslevelet megszerzi. Vagyis nehogy a telekkönyvi publica fides védelme alatt azt az önállóságot nyerje el a jelzálogjog, amiről már beszéltünk. A 81. §. miniszteri indokolásában — épp úgy szakíróinknál is — találunk még az önállóságot más oldalról is magyarázó kijelentéseket. Azt mondja az indokolás: „A telekadósság az ingatlan jogban némileg a váltóra emlékeztető szerepre van hivatva és a jogi forgalomban adás-vétel, csere, ajándékozás és egyéb jogügylet tárgyául, vagyis önálló jogtárgyként fog szerepelni." Céloz az indokolás a törvények arra a téves kifejezésére, hogy a megalapítás után „a személyes követelés"-től függetlenül a telekadósság. Ez csupán a konzekvens hiba és így nincs miért foglalkozzunk vele, mert kimutattuk, hogy személyes követelés van, ettől nem függetlenül a telekadósság soha, tehát sohasem önálló jogtárgya az ügyletnek, hanem jogtárgya az ügyletnek a követelés a biztosítékkal egyetemben. Maga a biztosíték, a jelzálogjog megszűnik, ha a követelést kifizetik. Sőt maga a telekadóslevél nem egyéb, mint a biztosított követelésnek a biztosítására alapított jelzálogjoggal együtt, telekkönyvön kívüli forgalomra való képessé tételének az eszköze.