Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A járulékosság kérdése a zálogjogtanban

232 követelés és a dologi adósság, vagy pedig a követelés és személyes adósság egy személyben egyesül. Ingatlanoknál mindkét esetben azonos helyzet állhat be a telekkönyvből ki nem tünő egyesülés után szerzett jogokra vonatkozólag. Ez azonban telekkönyvi rendszerünk folyománya csupán, ez nem is bír a jelzálogjogra minősítő hatással és miután ezzel már foglalkoztunk, itt csak rámutatunk arra, hogy a jelzálogjog azért áil fenn csupán, mert az a törvényes vélelem, hogy a követelés még fennáll. Ha nem volna törvényes vélelem erre, akkor a jelzálogjog nem állana fenn. Ebből folyik, hogy a szerzés tárgya nem a jelzálogjog, hanem az általa garantált követelés. (.It. 5. §.) Más oldalról megvilágítva azonban a kérdést, azt látjuk, hogy az első esetben követelés megszűnéséről beszélni nem lehet, mert akár a hitelező szerzi meg a zálogtárgy tulajdonát, akár pedig a zálogadó a követelést — ha nem személyes adós — a követelés és adósság konfúziójáról szó sincs. A követelés továbbra is fennáll és a személyes adós és esetleg más kötelezettek ellen továbbra is érvényesíthető. Eddigi jogunk már ebben az esetben is konfúziót látott azonban és ennek azt a konzekvenciáját vonta le, hogy a követelés megszűnt és megszűnt ennek folyományaképpen a zálogjog is, amit a jelzálogjogra következetesen alkalmazott is.* .leizálogtörvényünk ezt az elméleti ellentmondást megszüntette és ezzel sok méltánytalanságot hárított el. A második esetben, ha a követelés és személyes adósság egyesül, más a helyzet, különösen a Jelzálogtörvényünk 10. i?-ában foglalt rendelkezés folytán, amely ezt az esetet tételesük Ebben már észrevehető a jelzálogjognak egy bizonyos függetlenítése, ahol mintha az ' accessorium nem követné a principalét, mert hiszen a személyes adós teljesítéséről van szó és illetve akinek személyében egyesül a követelés és adósság s akire mégis átszállhat feltételesen — nem a követelés, mert az megszűnik, hanem — a jelzálogjog. Ez tényleg a jelzálogjog önállóságára mutat, azonban ez is csak erős látszat, mert mind ez csak abban az esetben következik be, ha a személyes adós — egészben vagy részben — csak formaszerüleg személyes adós. Ha pl. a jelzálogtulajdonossal közösen vették föl a kölcsönt, anyagjogilag a jelzálogtulajdonos is személyes adós és csak annyiban, amennyiben a jelzálogtulajdonos is egyenes adós: marad fönn és száll át a jelzálogjog. Hogy a személyes adós megtérítési követelésekép jelentkezik külső formájában az igaz, de materialiter nem igaz, mert még mindig az a követelés kisért, melynek kedvéért a jelzálogjog alakult; anyagjogilag még mindig arról a követelésről van szó. '/) Telekadósság. Jelzálogtörvényünk eléggé nem méltányolható helyes elméleti felfogással, anélkül, hogy a jelzálogjognak dogmatikai meghatározását * L. Káinoki Bedő: „A jelzálogtörvény" című kommentárjának 53. oldalát.