Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

207 különben is mindinkább menetrendi fogalmakká alakulnak át s merő anakronizmussá süllyesztik a járások régi földrajzi beosztását. A bíróság közelségének az áldásait egyébként különbözőképen lehel megítélni. Legyen szaluid erre nézve a régmúlt időkből egy kis élményemet elmondanám. Amikor mint albiró a kassai kir. járásbíróságnál a büntető ügyek ellátását átvettem, mindjárt az első tárgyalások egyikén kavecsányi tótok jelenlek meg előliem egy becsületsértési ügyben. Kavecsánybó] való voll a sértett, a vádlott és a tanúk, de velők jölt idézés nélkül a község papja is, aki — mielőtt a tárgyaláshoz fogtam volna — tisztelettudóán arra figyelmez? leteli, hogy ebben az ügyben félreértésnek kell fennforognia, mert KaVecsány községe — habár közvetlenül Kassa mellett fekszik is — törvénykezés szempontjából a lemesi kir. járásbírósághoz tartozik. Meggyőződve arról, hogy a tisztelendő úrnak igaza van. elrendeltem az ügynek a lemesi kir. járásbírósághoz való átlételét. Tárgyalás .után beszédbe bocsátkoztam a plébános úrral és fiatalos hévvel magyarázgattam neki. hogy a jelenlegi helyzet mennyire hátrányos a híveire, hiszen a kavecsányiak a hetivásárokra belenként kétszer is bejárnak Kassára, tehát kényelmesen elintézhetnék ill bírósági dolgaikat, holott Lemes — egy eldugott kis falu, a sárosi hegyek közöli — szinle megközelíthetlen számukra. Célszerű volna tehát, ha a kassai járásbírósághoz való átcsatolásuk iránt folyamodnának. A plébános úr türelmesen meghallgatta az elmondottakat és azután mosolyogva a kövelkezökel válaszolta: „Bíró úr még lialal ember, meg azután bíró is. nem csodálom, hogy így iléli meg az én falusi hitsorsosaim helyzetét, én azonban, aki öregebb ember vagyok s közötIük is élek. az ellenkező nézeten vagyok és azt mondom, hogy nagyon jql van ez így. Ha az én embereim ilyen könnyen hozzáférhetnének a bírósághoz, már minden vagyonkájukat elperellék volna, Lemesre azonban nem igen mennek el. Ez a mai esel is csak kisérlel voll részükről, hogy nem lehetne-e valami módon a kassai járásbírósághoz átpártolniok." Eddig a történet. Távol áll tőlem, hogy a derék plébános jogpolitikai felfogásához — most már magam is megőszült fejjel — fenntartás nélkül csatlakozzam, az azonban kétségtelen, hogy a perlekedésre annyira hajló falusi népünk elé nem kell épen tálcán odavinni a perbeszállás lehetőségét. . Az imént vázlatosan ösmertetett reformgondolataimnak foteljául hangsúlyozottan azt a törekvés! jelölöm meg, hogy miután az ahgol-rendszefre való merészebb áttérést a kél nemzet eltérő életfelfogása, szokásai, hagyományai, közjogi és közigazgatási berendezkedése aligha engedik meg, vagyis