Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Finkey Ferenc székfoglalója az Akadémián

196 g&iina folytán jönnék létté az első emberies börtönök mintái Angliában, majd Északamerika egyes államaiban. A börtönügy alapvető kérdéseinek tudományos alapon való rendszeres feldolgozása azonban épen csak száz éves. N. 11. Július, heidelbergi egyetemi tanárnak 1X28-ban megjelent „Vorlesungen iiber die Géfángnísskunde" c. műve teremti nieg a börtönügyi tudományt. A francia irodalomban Ch. Lucas-nak ugyanebben az időben megjelent dolgozatai népszerűsítik az emberies börtönrendszert. liberális szellemű szociálpolitikusok törekvésének, a börtönügyi mozgalomnak a tárgya, ma, amikor legtöbb helyi, legalább a nagyobb bűntettesek részére célszerűen benmdezett börtönök, a megrögzöttek részére külön szigorított dologházak, a fiatalkorú elitéltek részére javító iskolák és különleges 'fogházak állnak fenn, ,— ma a börtönügy problémái: a végrehajtási hiányok, különösen a kisebb fogházakban sok helyt még mindig fennálló visszásságok kiküszöbölése, a börtönre elítélteknek minél sikeresebi) foglalkoztatása és helyes irányú oktatási!, végül a rabok jogviszonyainak (az u. n. fogházi jognak) törvényi szabályozása, evégből Önálló börtönügyi törvénykönyv készítése. Külön foglalkozott az előadó a magyar börtönügynek az utolsó száz év alatt elért haladásával. Jellemző, hogy a múlt század harmincas-negyvenes éveinek nagy államféríiai (Széchenyi, Deák, Eötvös, Szemére B.. Kossuth) kivétel nélkül lelkesedéssel foglalkoztak a börtönügy emberiessé tételével s egyértelemmel követelték a szégyenletes megyei tömlöcök helyett kulturáltamhoz ülő emberies fogházak és börtönök építését. Kölcsey és Eötvös szépirodalmi műveikben is agitálnak a börtönügy emberiessé tétele érdekében. Ennek a humanitárius eszmemozgalomnak legfényesebb jogi emléke az 1843-iki börtönügyi törvényjavaslat, mely ugyan r.< m lett törvénnyé, de bizonysága annak, hogy mennyire megértették akkori nagy embereink az emberiesség eszméjét s e téren is a vezető államok közé akarták emelni hazánkat. Sok érdekes adatot hoz"ott fel az előadó az 1843-iki javaslat készítése és megfenek lése felől. így kifejtette, hogy Széchenyi, aki 1831-ben megindítója lett a büntetőjogi reformoknak, miért fordult tíz év múlva a börtönügyi javaslat készítői (a „puhaszívű álmodozók") ellen. Sajnálattal emelté ki, hogy a király, az udvari kancellária javaslatát, mely legalább az adminisztratív rész szentesítését ajánlotta, elutasította s az egész javaslattól megtagadta a szentesítést, jóllehet a három büntetőjogi javaslat közül ez volt az, amely politikailag közömbösnek volt tekinthető s melyre nézve a két Tábla meg tudott egyezni. Így maradt börtönügyünk továbbra is a legsiralmasabb állapotban. A mai börtönrendszerünkét az 1878-iki Büntetőtörvénykönyv teremti meg és pedig olyan helyes alapokon, hogy a nálunk meghonosított fokozatos rendszert külföldi szakemberek is mintaszérű gyanánl dicséri k. Legújabb fejleménye börtönügyünknek a raboknak mezőgazda-