Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3. szám - A terjesztő felelőssége

88 köztörvényi felelőssége felől rendelkezik. És pedig rendelkezik félreérthetetlenül, megint kristálytisztán. Hogyan szabad feltételezni a büntetőtörvénykönyvet megalkotó törvényhozásról, ama kor igazságügyminiszteréről, Sk. javaslat előadójáról s a tervezet készítőjéről akkora tökéletlenséget, hogy, ha azt akarták volna kifejezni ebben a §-ban. amit a kritika tárgyává tett kijelentés e §. szövegének sugalmaz, azt úgy fejezték volna ki, amint a 171. §. szövege szól. Amit ez a §. kifejezni akar, azt gyönyörűen, értelmesen fejezte ki. Ez a §. egyike a felhívási, úgyis mondhatom s így talán még szabatosabb, a felbujtási bűncselekményeknek. Az ily cselekmények tekintetében a törvényhozás állásfoglalása, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit akart a törvényben kimondani, nem lehet vitás. A törvény szövege pedig ezt az akaratot megint félreérthetetlenül fejezte ki. A Btk.-et megalkotó törvényhozás az 1848-as sajtótörvény szellemét érintetlenül fenn akarta tartani. Ezt számtalanszor ki is jelentette. Már pedig az 1848-as sajtótörvény a felhívási bűncselekményeket a köztörvények szerint büntetni rendelte; ,,a_ felhivó mint bűnrészes tekintetvén, a köztörvények büntetése alá esik" (3. §.). A Btk. megalkotásakor pedig ebben a vonatkozásban miről volt szó? Arról, hogy most kódexbe foglaltatnak „a köztörvények büntetései". Állást kellett tehát foglalni abban a kérdésben, hogy a köztörvények szerint, vagyis a Btk. szerint mikor esik büntetés alá a felhivó. S ha ezt tudjuk, akkor nem lehet többé kétséges a Btk. ily §-ai szövegének az értelme. Vegyük most ide a Btk.-ben először előforduló ily §. szövegét egyrészt azért, hogy itt kéznél legyen, másrészt azért, mert éppen e §-nál e tekintetben elvi kijelentés történt. Ez a §. a Btk. 134. §-a s ez a §. így szól: 134. §. „Aki gyülekezeten nyilvánosan szóval, vagy aki irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által a felségsértés elkövetésére egyenes felhívást intéz, — amennyiben az irat vagy nyomtatvány, vagy képes ábrázolat tartalmát, illetőleg jelentését tudta: öt évtől tíz évig terjedhető fegyházzal, — a 127. §. 1. vagy '2. pontjában meghatározott felségsértés elkövetésére irányzott egyenes felhívás esetében azonban, öt évtől tíz évig terjedhető államfogházzal büntetendő. Ha a felhívás teljesen sikertelen maradt: a büntetés öl évi államfogházat nem haladhal túl." Ennek a §-nak tárgyalásánál Mocsáry Lajosnak aggályai voltak, nem ugyan a terjesztő felelőssége szempontjából, mert ez a kérdés tisztán állott, hanem a büntetési tétel súlyossága szempontjából. Az erre adot válasz azonban félreérthetetlenül megfelel arra a kérdésre is, ami ma egyesek előtt talán vitás, nézetem szerint pedig oly világos, hogy még csak vita tárgyává