Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén. Válasz Márton Imre ügyvéd urnak [a Magyar Jogi Szemle 10/1928. sz. 370-375.p. megjelent cikkére]

77 Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén. Válasz dr. Márton Imre ügyvéd urnák e lap múlt évi decemberi számában megjelent cikkére. Irta: Dr. Pethő Tibor kir. járásbiró. A cambialis rigor nem azt jelenti, hogy a váltóintézmény jogszabályait csak olyan irányban szabad fejleszteni, amely a hitelező javára szolgál. A váltójog szabályai ugy a hitelező, mint az adós helyzetét egyformán kell, hogy védjék s a forgalom érdekei nemcsak azt követelik meg, hogy a hitelezőt bástyázzuk körül, hanem, hogy éppen olyan erős védelmi rendszert épitsünk ki az adós pozíciója körül is, mert ha ezek kipusztulnak, kipusztulnak a hitelezők is. Igen sokszor tapasztaltam, igy a hivatkozott cikk olvasásánál is, hogy a cambialis rigort féltik éppen olyankor, mikor a tiszta váltójog szellemében történik döntés vagy megállapítás és a cambialis rigor nevében tiltakoznak, mikor a hitelező érdekeit érik vélt sérelmek. Mikor az adóstársak helyzetét állapitottani meg az elfogadó kényszeregyezsége esetében, az úgynevezett váltójogi egyetemlegességből indultam ki. Ez nem az a V. T. 91. §-a szerinti egyetemlegesség, melyet igen szívesen cserélnek fel a magánjogi egyetemlegességgel. Á 91. §-nak az adóstársak egyetemleges kötelezettségét hangsúlyozó szóhasználata fölösleges valami (a német V. T. 81. §-a nem is használja), mert a speciális váltójogi egyetemlegességet úgyse fejezi ki és csak arra alkalmas, hogy olyan speciális kérdéseknél, mint amlyenről most beszélünk, zavart okozzon. A váltójogi egyetemlegesség a kötelezettek szolgáltatásának oszthatatlanságából; a magánjogi egyetemlegesség a kötelezettek szolgáltatásának oszthatóságából indul ki. A váltókötelezett tehát önálló adós, kinek kötelezettségét csak a főkötelezett teljesítése vagy a főkötelezettért történt teljesítés csökkenti, vagy szünteti meg. A váltókötelezett csak azt köteles szolgáltatni, amire az elfogadó kötelezte magát, vagyis amit a váltóbirtokos az elfogadótól jogosan követelhet. És — ismét az az ominózus — „nyilvánvaló tehát", hogyha az elfogadó a váltóösszeg kvótális részét köteles fizetni, ugy a többi váltókötelezett is csak ennek megfizetésére szorítható, feltéve, hogy az elfogadó ezt nem fizette ki. Ez a eainbiális elv. Minden más elgondolás vagy szabályozás lehet okos, célszerű, hasznos, de nem váltójogias. Ez a vázlatosan kifejtett tétel vitán felül áll. Az a gyakorlat, melyet a cikkíró ur felhoz, hogy olyan esetben, midőn a váltóbirtokos az elfogadóval szemben az egész követelést elengedte, az elengedés a többi váltókötelezettre nem hat ki, ugyancsak fennálló, érvényes gyakorlat, ami azonban nem azt jelenti, hogy a gyakorlat e kérdésben ellentétes. A követelés elengedése ugyanis egész más természetű dolog, mini a tartozás rendesése. A tartozás rendezésekor az elfogadó kötelezettsége fennáll, csak tartalma változik a felek megegyezése folytán. Az elengedéshez pedig még a felek consensusa sem kívántatik meg, mert a váltóbirtokos az elfogadót egyszerűen nem perli. Tehát ez a gyakorlat sem a magánjogi egyetemlegesség tultengésének folyamánya. Cikkíró ur tagadja annak az álláspontnak helyességét, mely ;i megbeszélt váltójogi elvet a kényszeregyességbvn is alkalmazandónak véli. Nézetem szerint az egyességnek nem az a kritériuma.