Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Mellettes védő - hivatalból. (Bp. 302.§. 4. bek.)

73 tak sem a bíróság-, sem az ügyvéd tekintélyének emelésére, annál fogva, hogy a kedélyek később mégis csak lehiggadtak, az ellentétek elsimultak és az összhang a biróság és védő között csakhamar újból helyreállt, bár gondolkodóba ejtették a jogpolitikust, a birót és az ügyvédségnek józanabb elemeit is. azoknak gyökeres kiirtására módot és eszközt keresni mégsem késztettek. Visszatartott ettől a védelem szentségének és érinthetetlenségének nagy elve, melyet érinteni annál kevésbé akartak, mert a fentrajzolt visszásságok ellensúlyozására a Bp. 302. 4. bek.-ét még mindifi elégségesnek tartották. A rómaiaknál a senatusconsultum macedonianum meghozatalának szüksége akkor merült fel, amidőn egy Macedón nevű egyén találkozott, aki saját édesatyját ölte meg, hogy utána örökölhessen. Mindazideig ily tanácshatározat hozatalára senki sem gondolt, mert ilyen szörnyűség, hogy lehetséges legyen, senki még csak elképzelhetőnek sem tartotta. Nálunk annak a nagy igazságszolgáltatási érdeknek, mely a főtárgyalás sima és zavartalan lefolytatásának szükségében áll, a védelemmel szemben való biztosításának és e célból az ez utóbbi részéről a védői joggal való visszaélésnek megszüntetésére, gyökeres kiirtására megfelelő hatékony jogeszközt keresni a szükség akkor állott elő, amikor a védői jogosultsággal való visszaélés már oly fokot ért el, hogy az a bűnüldözés lehetőségét kezdte ki, amikor t. i. oly védő találkozott, aki az államhatalommal és annak a büntető igazságszolgáltatás gyakorlására törvényileg kirendelt képviselője és szervével, a büntetőbírósággal szembehelyezkedve, ez utóbbit egyik leglényegesebb feladatának teljesítésében, a főtárgyaiásnak akadálymentes lefolytatásában akarta megakadályozni, esetleg neki ebbeli feladatának teljesítését egyenesen lehetetlenné tenni és a biróság ennek ellensúlyozására a bűnvádi eljárásban megfelelő törvényes intézkedést nem talált. Nem talált pedig azért, mert hogy az ilyen szörnyűség a védelem részéről lehetséges legyen, a törvényhozó a bűnvádi eljárás megalkotásakor mégcsak nem is gondolhatott. Hisz hogy is tudta volna lehetségesnek tartani azt, hogy a védelem, a törvény ezen dédelgetett gyermeke, melyet ő oly liberális módon látott el a védői jog alakjában fegyverekkel, hogy az egyest az államhatalom tévedése vagy önkénye és az ezekből az egyesekre származható sérelmek és azok netáni káros következményei ellen megvédje, ő a vádhatósággal egyenértékű es egyenrangúvá tett igazságügyi tényező, ezeket a fegyvereket a saját édesanyja, a törvény ellen fogja fordítani és annak az államhatalmat és az ezt kéjtviselő bíróságot kötelessége teljesítésében, annak egyik leglényegesebb feladatának megoldásában, a főtárgyalás megtartásában megakadályozni, azt lehetetlenné tenni fog igyekezni. A védelemnek egy ilyen monstruosus aberratiojának akár csak lehetőségére is senki nem gondolt és ép ezért az ebből a büntető igazságszolgáltatásra háramló veszélynek megelőzésére vagy elhárítására a törvény megfelelő intézkedést nem is tett. És ez mégis megtörtént. Megtörtént ugyanis az, hogy egy nagyszabású, nagy port felvert és az ország határain túlmenően is közérdeklődést keltett főbenjáró bűnügyben a védő az ezen ügynek letárgyalására tervbevett többheti időtartam megkezdése napját közvetlenül megelőzött nap délután 1 órája után a tárgyalást vezető elnöknek bejelentette, hogy egy másik és az itt kérdéses üggyel párhuzamosan folyó és szintén többhétig tartó ügy az ő idegeit annyira kimeríti, hogy a védelmet ebben az itt kérdéses ügyben ellátni állandóan előreláthatólag képes nem lesz.