Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A közbenszóló ítélet elleni külön perújítás kérdése

•02 A sommás eljárás uralmi idejébeti a perújítás megengedhetőségére nézve a sommás eljárásiján is az 1SS1:LIX. t.-c. 69—72. §-ai voltak irányadók. A 69. a PTR. kifejtett álláspontjával Összhangban csak „ítélet" elleni perújításról beszél és nem emlit sem végleges ítéletet, mini a francia kódex, sem végitéletet, mini a német és osztrák perrend és a magyar PP. A végleges itélet olyan ítélet, amely már rendes jogorvoslatokkal nem lámadható meg és egyben vagy maga az érdemi döntés vagy annak ítélt dolog erejével megállapított alapja, mely már változás alá nem eshetik (és ezért végleges), az alaki és anyagi jogerő attribútumait egyesíti magában. Mint láttuk, ez a francia és olasz jogban bír jelentőséggel és ezzel a kategóriával ott szemben állanak az előkészítő, ideiglenes és interlocutorius ítéletek, amelyek azonban a magyar jogi mentalitásban és tételes jogban nem is Ítéletek, hanem a bizonyítás tárgyában hozott végzések, amelyek anyagi jogerőre nem képesek és amelyekhez a bíróság kötve nincs (PP. 276. A végítélet azonban nem egyező fogalom a terjedelmet illetően a végleges Ítélettel. Mert végitélet a mi törvényünk (387. §.) értelmében a per érdemének végeldöntését tartalmazó itélet, mig közbenszóló itélet (PP. 391. §.) az alap fennállásának ítélettel előzetesen történő megállapítása. Tehát végleges ítélet ugy a jogalapot megállapító különitélet, mint a per érdemét véglegesen eldöntő végitélet is. így amikor a francia és olasz jog általában a végleges itélet ellen perújítást enged, mind a kettő ellen egyformán engedi ezt meg. Ellenben a magyar perrend közbenszóló Ítélete, bár végleges, még sem végitélet. mert nem tartalmazza a pgr érdemének végeldöntését. Holott a PP. 563. §-a értelmében nálunk nem általában minden végleges, hanem csak a törvény értelmében végítélet ellen van helye önálló perújításnak. A sommás eljárás uralmi idejében az 1881 :LIX. t.-c. 69. §-a még általában csak „itélet" és nem „végitélet" ellen engedett perújítást. Meg volt tehát a lehetőség arra, hogy a bírói gyakorlat amaz értelmezés felé hajolhasson, hogy a közbenszóló itélet ellen is helye van önálló perújításnak. Továbbá a SE. 105. §-ában foglalt az a magyarázati szabály is, hogy a közbenszóló itélet a fellebbvitel szempontjából végitéletnek tekintendő, igen erősen sodort az imént emiitett értelmezés felé. Mégis mit észlelünk : A budapesti kir. ítélőtábla: a Grill-Madta Márkus-féle döntvénytár 1902. évi XII. kötetében a 368. oldalon, 18.879. szám alatt közölt jogesetben a következően döntött: „A Curiának 1896 november 25-én 1016/95. v. sz. a. kelt ítélete, melynek hatályon kivül helyezéséve az alp. által 102.658/98. sz. a. benyújtott perujitási kereset irányul, az alappert be nem fejezte, a perujitó alperest egyáltalában nem marasztalta, hanem csak egy közbeeső kérdést, t. i. azt, hogy alperesnek a keresettel szemben érvényesített elévülési kifogása íigyelembe vehető-e, döntötte el nemlegesen az elsőbirósági Ítéletnek megváltoztatásával közbenszólólag. Minthogy pedig az 1881 :LIX. t.-c. 69. §. rendelkezése értelmében perújítással csak az a fél élhet, aki valamely perben jogerejü Ítélettel lett pervesztessé; ilyennek azonban csakis az a fél tekinthető, kinek irányában valamely kötelezettség jogerős végitélet . . . által állapíttatott meg és illetve ki igényével jogerős végitélet által utasíttatott el; nyilvánvaló, hogy alperesnek joga a perújításhoz, midőn peres felek közt az alapper még mindig folyamatban van, egyáltalában meg nem nyílt s igy az első bíróságnak az által, hogy az alperesnek ezen törvény által kizárt perujitási keresetét eljárás alapjául elfogadta, s ennek utána az újított perben Ítélkezett is, oly lényeges eljárási szabályt sértett meg, mely miatt az ügy eldöntése nem is eszközölhető; miérl is az elsőbiróság itéle-