Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Magyarország Magánjogi Törvénykönyve javaslatának törvényes kötelmei

25 megvolt jogalap megszűnéséről (1750. §.), a megvalósítani célzott eredmény be nem következéséről (1750., 755. §§.), a vagyontárgyról való jogosulatlan, de hatályos rendelkezésről (1757. §.), mást illető szolgáltatás elfogadásáról (ugyanott), a törvény tilalma, a közrend, vagy a jóerkölcs ellen vétő szolgáltatás elfogadásáról (1756. §.), az érvénytelen szerződés alapján kapott tárgy vagy érték visszaadásáról (1761. a kötelezettség alap nélküli vállalásról (1756. §. 2. bek.), a jogalap nélkül vállalt kötelezettség teljesítéséről és annak megtagadásáról. (1764. §.) Mindezek azonban benne csak példák. Az alaptalan gazdagodás általános és különös szabályai rájuk szintén illenek. (Arg. 1750. §. ,.ez akkor is áll, ha... ) De nemcsak rájuk illenek. Akár a gazdagodónak, akár a szegényedőnek, akár harmadik személynek, akár ügyleti, akár közönbös, akár tilos cselekménye eredményez is oly vagyoni előnyt, amelynek jogalapja nincs, sőt, ha véletlen esemény jár ugyanily eredménnyel, az alaptalan gazdagodás következményei szintén beállanak. Törvényből folyó kötelemről lévén szó, nem ártott volna ezl kifejezetten kiemelni. Már azért is. mert az alaptalan gazdagodási előidéző jogi tényeknek közelebbi jellemzésével kapcsolatban önként vetődik fel az a kérdés is, amelyet MMT vagy egyáltalán nem is érint, vagy csak közvetve másutt intéz el, t. i. vájjon miként viszonylik a gazdagodási kötelem más vele szomszédos kötelmekhez? Válasz, még pedig kétségtelen és itt adandó válasz kell arra. vájjon gazdagodás utján visszakövetelhető-e oly vagyoni szolgáltatás is, amellyel gazdaságilag res judicata dől meg, vájjon az igényperben nyertes hitelező az igénylőnek gazdagodása alapján felel-e még, vájjon perjogi, vagy egyéb batáridők elmulasztásának jogvesztő hatásai az elévülés esetétől eltekintve is a gazdagodással kiegyenlithetők-e, vájjon a gazdagodás és a megbizás nélküli ügyvitel a helyén való beavatkozásnál (a nem helyén valóról az 1640. szól) miként viszonylik azokban az esetekben is. amelyekről az 1644. és 1645. §§. nem emlékeznek meg. És végül és főként elvi válasz ayr<i is, vájjon miként viszonylik az alaptalan gazdagodás az ügyleti érvénytelenséghez és hatálytalansághoz, vagyis a kondikció a vindikációhoz? Németországban, Svájcban és Ausztriában a biróságok mindezekben más-másként döntenek. Az irodalomban meg vitatkoznak róluk. MMT ügyet sem vet rájuk. Következtetésekkel ugyan rájöhetünk arra, hogy MMT alighanem a kondikció és a vindikáeió párhuzamosságából indul ki. Ez azt is jelenti, hogy a vindikációt célzó ügylet érvénytelenségi perében hozott elutasító ítélet a gazdagodási igényt, azokban az esetekben, amelyekből a törvény eltérőt nem tartalmaz, ki nem zárja. Viszont azt is, hogy a gazdagodási perben hozott akár marasztaló, akár elutasító ítélet a későbbi vindikáeiónál szintén nem res judicata. Erre utal: mindenekelőtt az 1754. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a condikcio indebiti ki van zárva, ha a teljesitő tudta, hogy a szolgáltatással nem tartozik, kivéve, ha a szolgáltatást a másik féltől felismerhető kényszerhelyzetben tette. Ugyanis ez utóbbi esetben a teljesités igen gyakran a 977. §. 2. bekezdése értelmében illetéktelen befolyásolás cimén semmis lesz. Vagy pedig az 1006. §. értelmében csalárd megtévesztés, vagy jogellenes fenyegetés cimén megtámadható és megtámadása esetében szintén érvénytelen. Azután: az 1761. §. szerint a törvény tilalma, a közrend és az ellen vétő szolgáltatás visszakövetelhető. A bilaterális turpitudó esetében is, amennyiben az, tekintettel az eset körülményeire