Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Magyarország Magánjogi Törvénykönyve javaslatának törvényes kötelmei

19 Intézkedni kellene arról is, mi történjék, ha a köztestület közjogi intézkedéssel (szabályrendelet stb.), amely nem törvény, magánjogi jogköre érdekében vagy anélkül is vagyonjogot sért (MMT. idevágóan csak a tulajdonról szól). 14. A közhivatalnok személyes felelősségét MMT. akkor állapítja meg, ha ez hivatalos kötelességének megsértésével másnak jogellenesen kárt okoz és a kár jogorvoslattal el nem volt hárítható. A birót az Ítélethozatalban elkövetett kötelességszegése miatt csak akkor teszi felelőssé, ha szándékosság, vagy súlyos gondatlanság terheli és ha emiatt a büntetőbíróság jogerősen elitélte, vagy a fegyelmi bíróság felelősségét jogerősen megállapította (1735. §.)• Ehhez több megjegyzés fűzendő: Az egyik az, hogy a kárnak jogorvoslattal való elhárítása a kárelhárításnak csak egyik módja, amit a törvénynek ki is kellene fejeznie „jogorvoslattal vagy egyébként" kitétellel. A másik az, hogy a kárelhárítás vétkes elmulasztása a jogorvoslatnál is anyagi jogi, nem pedig eljárási jogi értelemben veendő. Igazolás lehetősége, vagy annak megadása tehát korántsem lesz egyértelmű a köztisztviselő utólagos felelősségének tényalapjával. Feltűnő a MMT. szövegében az is, hogy a biró felelősségének két fokára utal. Az „Ítélethozatalban" elkövetettre, amelyre az imént emiitett enyhébb szabályt adja. Az „nem ítélethozatalban" elkövetett kötelességszegésre pedig a köztisztviselő általánós felelősségének szabályát akarja alkalmazni. Ez sem nem indokolt, sem nem célszerű. Nem célszerű, mert törvénybeiktatása esetében minden birói kötelességszegést természetszerűen a szigorúbb mértékre igyekeznek majd felfokozni, ami a bírák törvényileg elkerülendőnek célzott zaklatásával járhat. De ez a szabályozás nem is indokolt, mert a teendőkkel túlontúl elhalmozott birót a mellékes és rendesen inkább a segédszemélyzet kezdeményezésére visszavezethető csekélyebb hibákért szigorúbb mértékben akarja felelősségre vonni, mint a főtevékenységében elkövetettekért. Ez pedig sem nem méltányos, sem nem igazságos. A megkülönböztetést tehát elejtendőnek tartom. Annál is inkább, mert Pp. szabályai között akadunk olyanokra is. amelyek ugyanazt a birói tevékenységet a bíróság szervezetéhez képest az egyik esetben ítéletnek, a másikban végzésnek (pergátló Pp. 181. §.) tartják fenn. így pedig ugyanaz a kötelességszegés majd a szigorúbb, majd az enyhébb szabály alá eshetnék, anii mindenképpen kerülendő. Nem biró közhivatalnok is oly ügyben, amelyben célszerűségi tekintetek szerint kell eljárnia, csak a bíróval egyformán, vagyis csupán szándékáért és súlyos gondatlanságáért felel (1735. §. e) bek.). Nem szól MMT. arról, vájjon a hatáskörre vonatkozó szabályoknak kötelességszegő figyelmen kívül hagyását célszerűségi szabály megsértésének veszi-e vagy sem? A gyakorlatban e tekintetben eddigelé is kétségek merültek fel. Tisztázásuk szükséges volna. MMT. szerint a kötelességsértő köztisztviselő is követelheti, hogy a vele szemben való viszonyukban ne ő, hanem azok a közvetlen tettesek viseljék a kárt, akiknek kirendelésénél, ellenőrzésénél, vagy akik ügyleteinek jóváhagyásánál ő harmadik személyek érdekeinek védelmét szabályellenesen figyelmen kivül hagyta (1735. §.). Ezt ott, ahol a kirendelés stb. bűncselekmény, nem tartom megfelelőnek. 2*