Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Az idegen állami érdekek és a nemzetközi érdekek védelme a büntetőjogban

211 rozott magyar közjogi tényezők avagy a 153. §-ban meghatározott osztályok, nemzetiségek vagy hitfelekezetek ellen irányozva láza dast képezne. Ez azonban nem a büntetőjognak, hanem'a poiitiká nak és az államrendészetnek a kérdése. A hatóságok, országgyűlési tagok vagy hatósági közegek elleni erőszak esetében sem terjeszkedik ki büntető törvényhozásunk az idegen hatóságok, közjogi szervek vagy hatósági közegek védelmére. A hat óságok védelméről szóló 1914. évi XL. t.-cikk 1. §-a kimondja, hogy a büntető törvényben előforduló „hatóság" elnevezés alatt a birói és a közigazgatási hatóságokat, „közigazgatási hatóság" elnevezés alatt pedig a birói hatóságok kivételével minden állami, akár polgári, akár katonai hatóságot és minden törvényhatósági és községi hatóságot kell érteni stb. Nyilvánvaló, hogy a törvény itt kifejezetten csak a magyar hatóságokra gondolt. A felsorolásban még a külföldi államok itteni külképviseleti hatóságainak védelméről sínes szó. Arra, hogy az állami hatóság fogaimát az idegen államok hatóságaira is kiterjesszük, a törvény rendelkezéseiben alapot nem találok. Ugyanez áll az idegen hatósági közegekre is. Egy birói döntés az idézett törvény rendelkezése alá vonta ezt az esetet, amidőn valaki egy osztrák vasúti kalauzt Ausztria területén bántalmazott. A balassagyarmati kir. ügyészség pedig magyar csempészek ellen hatóság elleni erőszak cimén folytatott eljárást egy olyan összetűzésből kifolyólag, amely a csempészek és csehszlovák határőrök közt támadt; az utóbbi esetben az eljárást azon a cimen szüntették meg, mert erőszak fennforgását nem lehetett megállapítani. (6818 1926. K. ü.) A magyar hatóságokat a hatóság elleni erőszak nemzetközi vonatkozásainak vizsgálatában erősen befolyásolja az a körülmény, hogy Magyarország és Ausztria közti viszonylatban a hatóság elleni erőszak kiadatási bűncselekmény volt, a magyar állampolgárokkal szemben pedig a birói gyakorlat akkor is megállapította a hatóság elleni erőszak fennforgását, ha az a monarchia másik államának hatóságaival szemben lett elkövetve. Az osztrák-magyar monarchia felbomlása óta a hatóság elleni erőszak megszűnt kiadatási bűncselekmény lenni, azonban a judikaturában a régi mentalitásnak a maradványait még itt-ott meg lehet találni. Nézetem szerint a különös büntetőjogi védelem csak a magyar hatóságokra és hatósági közegekre vonatkozik. A határőrök tekintetében nem lehet kivételt tenni, mert magyar területen azok sem gyakorolnak hatósági jogokat. Az alkotmány, a törvény, a hatóságok vagy a hatóságig közegek elleni izgatás eseteiben a Btk. 171., 172., 173. §-ai, valamint az 1913:XXXIV. t.-c. 3, §-a és az 1920:1. t.-c. 3. §-ának második bekezdései is nyilvánvalóan csak a magyar alkotmányt, a magyar törvényt, a magyar hatóságokat vagy hatósági közegeket védik. Nem esik ezen rendelkezések alá. aki valamely idegen állam alkotmánya ellen izgat, még ha a jelenlevő személyek, akiknek lelkületére az izgató hatni akar, az illető idegen államnak honosai is. A Btk. 174. §-ának a büntettek feldicsérésére vonatkozó rendelkezéseinél is azt látjuk, hogy csak az követi el a Btk. 174. §-ában körülirt bűncselekményt, aki a magyar büntető törvény által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánított cselekményt magasztal, tehát valamely olyan bűncselekménynek a felmagasztalása, amelyet a Btk. vagy az azt kiegészitő magyar törvények nem ismernek, ineg van engedve. Nézetem szerint nem szükséges azonban, hogy a felmagasztalt bűncselekményre a Btk. a konkrét esetben alkalmazható is legyen. Büntetendő lesz tehát az is, aki valamely külföldön elkövetett gyilkosságot magasztal fel, amely nem mindig a magyar büntető biróságok hatáskörébe tartozik. ir>*