Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 5. szám - Amerika legújabb monstrum-pöre

208 gét fennforogni, hogy az előterjesztett ügynek számszerű vizsgálatába belemerüljön. Ilyen előzmények után került most már ez az ügy a washingtoni Supreme Court elé, amely persze a statisztikai adatok számszerű vizsgálatára is kénytelen kitérni, minthogy időközben az Interstate Commerce Commission azt is bejelentette, hogy ezen értékelési politikáját az egész vonalon, tehát az összes vasúttársaságok financiáinak felülvizsgálásánál kíméletlenül végre óhajtja hajtani. Hivatkozik többek között az 1914. évi u. n. Valuation Act-xa, is, amely a „net investmenV'-ek átértékelését nemcsak hogy lehetővé teszi, de megköveteli. Éppen ezért nem csinál titkot belőle, hogy az 1926. évi jelentését kiegészitő 1927. évi február hó 15-én. a kongresszusnak előterjesztett Reportja már ennek a fontos és elvi szempontból beláthatatlan következményekkel biró rendelkezésnek a figyelembevételével készült. De talán minden további kommentárt feleslegessé téve, álljon itt maga a nevezetes bizottsági jelentés vonatkozó része, amely igy szól: „Value rests upon a number of elements. The value of the property of rail-roads for rate-making purposes, which is construed to be the value of property devoted to common-carrier purposes upon which commoncarriers are entitled under the law to earn a fair retum, approaches more nearly the reasonable and necessary investment in the property than the cost of reproducing it at a particular time." Ez az a sokat emlegetett bizottsági döntés, amely miatt most az .Unió összes vasúttársaságai oly nagy izgalommal párosult türelmetlenséggel lesik az amerikai legmagasabb biróság utolsó szavát ez ügyben. Mert azt mindannyian tudják, hogy Taft, Chief Justice Ítélethirdetésével ez az ügy végleg lekerül a napirendről. És azt is tudja mindegyik társaság, hogy a hozandó Ítélet valamennyiüket egyformán kötelezni fogja. A. kérdés most már csak az, hogy a Court elfogadja-e az alsóbb fórumok Ítéleteit? És hogy nem hoz-e esetleg ujabb meglepő fordulatot a három volt kabinet-miniszter kihallgatása1? Ezek azok a kérdések, amelyek a jogsegélyt kereső és nyújtó publikumot ma egyaránt érdeklik. A több mint egy hete, zárt ajtók mögött folyó előkészítő tárgyalásokról még senki sem tud semmi hiteleset. Csak az újságok és jogi szaklapok igyekeznek hangulatot csinálni a vasúttársaságok igaza mellett, amelyek, szerintük, teljesen méltánytalanul kerültek bele ebbe a kinos helyzetbe. Annyival is inkább, mert a régebbi évek üzleti feleslegeit éppen az Unió polgárainak kényelmére, tehát közérdekből vaspályáik és vasúti szerelvényeik tökéletesítésére használták fel s igy ezen összegekkel már nem is rendelkeznek. Ezeket az összegeket, mint e lapok írják, az egyes vasúttársaságok már beleépítették a vasutjaikba és most ezt az értéktöbbletet akarja az Unió, a mai állapot szerint duplán, sőt valorizálva megadóztatni. Ha a Supreme Court Ítélete is marasztaló lesz, ez esetben tényleg nem kevesebb mint 52 milliárd dollár sorsa felett mondották ki az utolsó szót. És nem kétséges, hogy ez esetben tényleg egy oly monstrum-pör monstrum-itéletével állunk szemben, amely az egész világon méltó feltűnést fog kelteni. Cambridge-Harvard, 1929 jan. 11. Dr. Czakó István. Pallae részvénytársaság nyomdája Budapesten V.. Honvéd-utca 10. (Távbeszélő: Aut 205--67, 205—£8, 205-69.) Felelős vezető: Tiringer Károly műszaki igazgató.