Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Ünnepi beszéd elmondotta a Hatásköri Bíróságnak 1928. évi december 22. napján tartott jubiláris teljes ülésében

Azok a nehézségek, amelyek 1907-ben az Ausztriával fennálló és a hadsereg szervezetére is kiterjedő államjogi kapcsolat következtében ennek a kérdésnek a megoldását megnehezítették, mondhatni lehetetlenné tették, ma már fenn nem állanak, ugy, hogy nem volt immár akadálya annak, hogy az a tökéletlen megoldás, amelyet a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912:XXXIIL t.-c. 40. §-a tartalmazott, megfelelő uj rendelkezéssel helyettesittessék. Az említett törvényszakasz ugyanis akképpen intézkedett, hogy a katonai és polgári büntető bíróságok között felmerülő összeütközés elintézése végett a honvédfőtörvényszék forduljon a legfelsőbb polgári büntető bírósághoz és lépjen vele érintkezésbe. Itt azután végeszakadt a rendelkezésnek, holott nyilvánvaló, hogy az ilyen érintkezés nem járhatott eredménnyel akkor, ha mind a két legfelsőbb biróság megmaradt a maga eredeti elhatározása és jogi meggyőződése mellett. Az uj törvény véget vet annak az eddigelé fennállott kirívó helyzetnek, hogy a katonai és polgári büntető bíróságok között felmerülő hatásköri összeütközéseknek nem volt birói fórumuk. Az uj elrendezésben — amint azt a javaslat indokai találóan kifejezik — „a magyar nemzeti állam szoros polgári és katonai egysége, a katonai és a polgári érdekek közössége és az a megfontolás jut kifejezésre, hogy az a kérdés, vájjon valamely magyar állampolgár felett a magyar állam az ő büntető hatalmát polgári vagy katonai hatóság utján érvényesitse-e, a jogszabáyok alapján eldöntendő tiszta jogi kérdés, melyre nézve a jog uralmát megnyugtató módon csak a Hatásköri Biróság független döntésével lehet biztositani." A novella, amikor a hatásköri biróság hatósági körét a katonai büntető biróságokra kiterjesztette, gondoskodott arról is, hogy ennek a törvénykezési ágnak legfelsőbb birói hatósága, a legfelsőbb honvédtörvényszék, épp ugy, mint a Földirtokrendező Biróság és a Munkásbiztosátási Felsőbiróság, a hatásköri bíráskodásban részvételi jogot nyerjen. Ehhezképest az 5. §. akképpen rendelkezik, hogy azokban a hatásköri összeüíközési esetekben, amelyekben egyik részen a most emiitett különbiróságokat érinti az összeütközés, a Hatásköri Biróság eljáró tanácsában a szerint, amint az összeütközés a rendes bírósággal, vagy más hatósággal szemben történt, a közigazgatása bíróságnak, illetőleg a kir. Kúriának egyik itélőbirája helyett, a legfelsőbb honvédtörvényszéknek, az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak, illetőleg a Munkásbiztositási Felsőbíróságnak a Hatásköri Bíróságba megválasztott egy tagja vegyen részt. Bendelkezik ugyancsak az 5. §. aziránt is, hogy a részvételi joggal bíró mindhárom különbiróság teljes ülésében saját tagjai sorából a Hatásköri Biróság többi tagja megbiza-