Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 5. szám - A fél eskü alatti kihallgatásának bizonyító ereje és értéke

176 voluerunt", olvashatjuk számos per- és itéletlevélben,4 s aki az eskü alatti kihallgatás bizonyitó értékere nézve százalékszerü statisztikai adatokat akar összeállítani, az bőven találhat ily eseteket a hazai köz- és magánlevéltárakban, valamint a nyomtatott publikáeiókban is.5 Hogyan van tehát az, hogy ami néhány évszázaddal ezelőtt oly hathatós eszköz volt az anyagi igazság érvényrejuttatásara, ma — legalább is sok esetben — a lelkiismeretlen pernyerés eszközévé sülyedt? A felelet igen egyszerű: a középkor embere lehetett nyers, vad és hatalomvágyó, de sziklaszilárd meggyőződéssel hitt az eskü szentségében s ha egyébként még oly bűnös volt is, szinte ösztönszerűleg visszaborzadt attól, hogy az Ur oltárát hamis esküvel bemocskolja. l'lz olyan lehetőség volt, ami ;i középkori ember gondolatvilágában úgyszólván meg sem fordulhatott. Kizárta ezt a vallásos világfelfogás abszolút túlsúlya mellett az az üdvös szokás, hogy a perdöntő eskü nem világi, hanem egyházi eskü volt, amelyet a hivő lelkébe mélyen belemarkoló vallásos szertartások keretében, rendszerint a bűnbánat szentségének kiszolgáltatása és az Oltáriszentség vétele után, az Isten felkent szolgájának kezébe tettek le, annak a magukbaszállásra és a szentségtörés bűnének irtózatosságára figyelmeztető szavai után. Ilyen garanciák mellett persze, hogy bevált az a perjogi intézmény, amely ma ezen garanciák nélkül nem tud többé feladatának ugyanezen mértékben megfelelni. íme, az oknyomozó jogtörténelem igy tapint rá vajúdó korunk egyik legnagyobb sebére és igy igazolja Madách Ádámjának az Úrhoz intézett szavait: Nélküled, ellened, Idába vivők. A modern forradalmi szociológus ádámok detronizálták az Istent, a polgári és demokratikus haladás istenné tett jelszavával üres formasággá sülyesztettek a törvénykezési eljárásban az örök Jiiró szerepét s a birói székben ülő, vagy a körülötte segédkező ádámok megdöbbenve láthatják, hogy mily kétségbeejtő reménytelenséggel küzdenek és vivnak az anyagi igazságért, ha nem fedi be őket a mindenható Istenbe vetett hit láthatatlan palástja! 4 A legérdekesebbek egyike ezek közül Szathmár fia Miklós vérrokonainak és leányának birtokpere, amely IV. Béla király előtt 1239-ben ért véget, mert interpretálása a leányág törvényes öröklési képességének korlátozásai tekintetében egy lényeges jogtörténeti tévedést küszöbölt ki. L. Timon: Magyar alkotmány és jogtörténet. Iv. k. 375. old. Illés: A törv. öröklés rendje az A'rpádok korában 39. old. és Szerzőtől: A leánynegyed. Acta Litterarum ac Scientiarum Eegiae Univ. Francisco-Josefinae Tom I. Fasc. 6. 176—187. old. Egy másik ilyen eset az Árpád-korban: Wenzel: Arpádkori Uj Okmánytár. V. k. 231. 1299. A vegyesházbeli királyok korában. Kammerer: Zichy Okmánytár. VIII. 182. 1424. 5 A legfontosabb szövegkiadások: Fejér: Codex Diplomaticus i—XI. k. (Tomus) összesen 40 kötet (Volumen). Wenzel: Arpádkori Uj Okmánytár. I—XII. k. Nagy Imre: Hazai Okmánytár. I—VIII. k. Knauz: Monnm. Strig. I—II. k. Endlieher: Monum. Árpad, egy kötet. Karácsonyi Borovszky: Ritus explorandae veritatis. (Az időrendbe szedett váradi regestrum.) Nagy Imre: Hazai Oklevéltár. I. kötet. Anjoukori Okmánytár'. Eddig I—VII. kötet. Békefi: A zirci apátságok oklevéltára. I—III. k. Erdélyi: A pannonhalmi oklevéltár. I—VII. k. Nagy—Kammerer: Zichy Oklevéltár. I—X. kötet. — Szabó—Szádeczky: Székely Oklevéltár. I—IV. k. Nagy Gyula: Sztáray Oklevéltár. I—II. k. Géresi: Károlyi oklevéltár. I—V. k. Barabás: Teleki Oklevéltár. I—II. k. Nagy—Véghely: Zalavármegye Oklevéltár. I—II. k. Nagy Imre: Sopronvármegyei Oklevéltár. I—II. k. Házi: Soproni Oklevéltár. I—IX. k. Nélkülözhetetlen segédkönyv: Karácsonyi: A hamis és hibás keltű oklevelek 1400-ig.