Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 5. szám - A köteles rész és ági vagyon sérelme joggyakorlatunkban

164 Továbbá nem szabad szem elől téveszteni, hogy ezek által a kisegítő szabályok által biztosított jogok csakis az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 7. §-ában meghatározott jog csorbítása nélkül gyakorolhatók, mert azok célzata a vitás kérdések és az el-^ járás egyszerűsítése mellett ép arra irányul, hogy a szükségörökös jogát, teljes egyenérték nyújtása által sértetlenül megóvja. Az említett kisegítő szabályok tehát módosításra és kiegészítésre szorulnak. Hogy miképpen, arra nézve általánosságban abból kel] kiindulni, hogy az érdekelt feleket s főként a kedvezményezett általános örökösöket a bíróság ujabb elvi állásfoglalása utján félreismerhetetlenül tájékoztatni kell az iránt, hogy a kötelesrész semmi körülmények között nem csonkitható. Már az is nyereség lesz, ha ennek következtében számos ilyen ügy magánegyezségi elintézést fog nyerni. A részleteket illetően pedig nézetem szerint az volna a kiindulási pont, hogy a kötelezett félnek, vagyis az általános örökösnek (vagy megajándékozottnak) érdekében álljon a pereskedést elkerülni az által, hogy a természetbeni osztályt felajánlja, amit a tapasztalat szerint, a szükségörökösök 90%-a örömmel fogadna. Ha ugyanis ezt nem ajánlaná fel vagy ha az ajánlat a jogosított részéről indokoltan nem fogadtatnék el, akkor a bíróság a készpénzbeli egyenérték megállapításánál az eddigi gyakorlattól részben eltérően nemcsak a háramláskori értéket vehesse alapul, hanem a változott viszonyok gondos mérlegelésével az eset minősége szerint dönthessen és a szükséghez képest (kivált a kötelezett fél vétkes késedelme esetén) ugy is határozhasson, hogy a kötelesrész a természetben meglevő vagyonnak (szükség esetén a végrehajtási eljárás alkalmával kiszámítandó) kifizetéskori értéke alapján elégíttessék ki. Ily kiegészítéssel a fennebb érintett kisegítő szabályok tulajdonképpeni lényege és célja nem érintetnék, azok csupán merevségükből veszítenének. Másrészt a kötelesrész iránti perek száma ily gyakorlati szabályok alkalmazása mellett jelentékenyen csökkenne, mert az általános örökös, tudva azt, hogy kötelezettségének a saját választása szerint, természetben való kiszolgáltatás vagy készpénzbeli valódi egyenérték fizetése által, hiánytalanul eleget kell tennie: bizonyára kerülné a költséges perlekedést; viszont a szükségörökösnek sem állana érdekében, hogy a perenkivül felajánlott kifogátalan teljesítést elutasítva, költséges és előreláthatóan sikertelen pert folytasson le. Igaz, hogy a részemről javasolt ej,vi állásfoglalás és joggyakorlat rést ütne az eddig mereven követett azon a szabályon, amely szerint a 'kötelesrész csak készpénzben követelhető. Ámde ennek a szabálynak az eddigi merevséggel való további fentartása nem lehet öncél. Kitűnik ez magában véve abból is, hogy Polgári Törvénykönyvünk nagy tudással és a legnagyobb körültekintéssel átdolgozott legújabb tervezete is (1. a 2040. §-t) szakított a készpénzbeli kielégítés kizárólagosságával, amelynek dogmaszerü alkalmazása különben is indokolatlanul honosodott meg (a m. kir. Kúria 43. sz. döntvényének indokaiba felvett kijelentés alapján) joggyakorlatunkban.^ Ami már most ezt a kérdést illeti: hogy eltért-e a kötelesrész megítélése körül az ujabb joggyakorlat jogfejlődésünk nemzeti irányától, erre nézetem szerint, — sajnálatomra — igennel kell felelnünk. Mert amidőn az Országbírói Értekezlet az ősi vagyon kötöttsége helyett a kötelesrész intézményével kívánta megóvni a vérközösségen és családiasságon alapuló öröklési igényeket, a kötelesrész mennyiségét szigorú mértékkel a legszűkebbre szabta s kivételes rendelkezéssel oly esetekben sem engedte meg-