Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 5. szám - A köteles rész és ági vagyon sérelme joggyakorlatunkban

MAGYAR JOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, I., Naphegy-utca 21. Telefonszám: J. 390—83. Egyes szám ára a melléklapokkal 2.40 P. 6 szám ára az első félévre 12.— P. 5. szám. Budapest, 1929 május hó. X. évfolyam. A köteles rész és ági vagyon sérelme joggyakorlatunkban. Irta: Oleltváry Zoltán, kir. Ítélőtáblai elnök. 1848 után nemcsak a jogfolytonosság' szakadt meg, hanem a nemzeti fejlődés iránya is. Ebben a tekintetben egy mély szakadék keletkezett, amely — sajnos — itt-ott még az 1867. évet követő évtizedekben is szélesittetett. Az öröklési jog nemzeti irányát az Országbirói Értekezletnek mégis sikerült némi részben megmenteni akkor, amikor áthidalta a jogfolytonosság szakadékát két vékony pallóval. Ezek egyike a kötelesrész intézményének behozatala volt, amely idegen volt ugyan, de mégis útját vágta a tulajdonnal való szabad rendelkezés teljes korlátlanságának, a másik az ági öröklés fentartása, illetve ujabb szabályozása. I. Ami a kötelesrészt illeti: ennek a megállapítására és kiszolgáltatására nézve évtizedes állandó gyakorlat alakult ki; ez az intézmény az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 7. §-ában meghatározott azon az anyagi jogszabályon alapszik, hogy a kötelesrészre jogositott szükségörökösnek minden körülmények között meg kell kapnia legalább a felét annak a vagyonnak, amely őt mint leszármazó egyenes örököst vagy életben levő szülőt törvényes örökrésze fejében megillette volna. Ha végrendelettel kevesebb hagyatott a szükségörökösnek, vagy ajándékozás által esonkittatott meg az örökhagyó vagyona: a hiányt az általános örökös, illetve a megajándékozott pótolni tartozik. Az ide vonatkozó anyagi szabályt a joggyakorlat meg a kötelesrész kiszámítására és kielégítésére irányuló két szabálylyal egészitette ki, melyet a világháborúig állandóan alkalmazott. E szabályok egyike az, hogy a kiszámitásnál a háramláskori (illetve az ajándékozáskori) érték az irányadó. Ennek a szabálynak az okszerűségéhez kétség nem fér ugyan, nyilvánvaló azonban, hogy a pénzben kiszámitott érték megállapítása, késedelmes kielégités esetén, a kötelesrész megcsonkítására vezethet oly válságos időkben, amikor a pénz belső értéke nagyobb mértékben csökken s amikor a vagyontárgyak értéke és ára nagy ingadozásnak van kitéve. , ' . , A birói gyakorlat alapján (1. a 43. sz. polgári döntvény indokolását) kialakult az a másik szabály, hogy a kötelesrész készpénzben fizetendő (vagy pótlandó) ki, nyilván csak célszerűségi 12