Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Concha Győző

148 Már inkább csak történeti jelentőségű, de mint ilyen, az ötven év előtti közigazgatási viszonyainkra vonatkozólag rendkívül érdekes az „Adalék közigazgatási és fegyelmi praxisunkhoz", a Közigazgatási Lapok 1878-iki évfolyamában megjelent terjedelmes tanulmány, mely az 1877-ben Esztergom megyében az alispán.és főjegyző között egy közgyűlési akta előterjesztésének elmulasztása körül előállt összeütközést s az ebből íolyóan a főjegyző ellen indított fegyelmi eljárást veszi borotvaéles bírálat alá. Érdekes, hogy a szelid lelkű fiatal tudós, akinek életeleme a tudomány és az elmélet volt, nem tudta megállni, hogy ebbe, az akkor oly nagy port felvert ügybe, melynek politikai hátterét legutóbbi látogatásom alkalmával — éppen ötven év múlva! — lebilincselő közvetlenséggel beszélte el nekem, a tudomány fegyverével bele ne avatkozzék. Ennek az inditóoka pedig az is volt, hogy személy szerint ismervén az érdekelteket, teljes meggyőződésével a fegyelmileg bevádolt főjegyzőnek adott igazat s valósággal fel volt háborodva a fegyelmi bíróságnak marasztaló s szerinte igazságtalan és sokban perrendelienes határozata felett. Ez magyarázza meg, hogy ebben a dolgozatában valósággal végigostorozza a fegyelmi fórumokat fel a belügyminiszterig: „mindenütt formátlanság, közügyek komolyságával össze nem egyeztethető, félvállróli, pajtásos ügyintézés, rendbentartott magánháznál sem tűrhető pongyolaság tárul elénk, akármely fázisát tekintsük ez ügynek . . ." „az iktatókönyvek haszna iránt vannak még megyék, ahol az első tisztviselő nincs tájékozva; de mire e figyelmeztetés, mikor a törvény szerint lehet az ember első tisztviselő, anélkül, hogy jog és államtudományokat hallgatott volna." (183.) A dolgozat célja világos. Kézzelfoghatóan akar rámutatni, milyen ázsiai állapotban van akkor még megyei közigazgatásunk egyes vármegyékben, mennyire sürgős a minél gyökeresebb reform. Belejutott e kötetbe a Mesternek akadémiai levelező tagsági székfoglaló értekezése is: Az Egyéni szabadság és parlamentárizmus Angliában (1888) cimü remek közjog-politikai tanulmánya. Ez a közismert értekezés a sok nagyértékü tanulmány között is igazi gyöngye a kötetnek. Itt már a kiforrott, élte delelőjén álló nagy Tanítómester szól hozzánk. Megállapításai megannyi axiómái lettek a magyar politikai tudománynak. A köz és az egyén, mint az emberi élet két alaptényezőjének a helyes viszonyát világítja itt meg Anglia példáján, ahol az állam hatalma és az egyének jogai egy törzsnek (az ősi közönséges jognak) közös hajtásai s ezért nem kerülnek összeütközésbe vagy ha visszaélések történnek is, de az erkölcsi alap, a lehetőség megvan, az állam korlátlan hatalmát az egyéni szabadságnak kedvező módon gyakorolni. Érdekes kiegészítése ennek a magvas tanulmánynak ,,Az angolos irány politikai irodalmunkban a múlt század régén" c, 1880-ban megjelent kisebb