Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2. szám - Birtokvédelem a közkereseti társaságon belül

if) követelni. A 108. szerint a társaság feloszlása felszámolás utján történik s a 112. §. szerint a felszámolók a társasági vagyont készpénzzé tenni s a társaság kötelezettségeit teljesiteni tartoznak, amiből következik, hogy a kötelezettségiek teljesítése után fennmaradó vágyom természetbeni kiadására a társasági tagoknak nincs joguk, hianeim csupán pénzösszegiköivetelési joguk van. A 118. §. értelmében a társaságba behozott dolgok sem természetben adatnak vissza, hanem a mieigáilajpodiáis szerinti, s ilyennek hajiján' aibban az értékben téríttetnek meg, amellyel e dolgok a behozatal idejében bírtak. A szabályozásnak minden mondata ellentétben áll a tulajdonuk özösség elveivel, amely iszenint a közös tulajdonról a tulajdonostársak csak együttesen, a maga illetményéről azonban .mindegyik tulajdonostárs önáilóan rendelkezhetik, azt elidegenitheti ós megterhelheti- amelyben a tulajdonközösség megszüntetésének, elvileg bármikor helye van: nemo cogitur in communione manere-. A közösség megszüntetése pedig elvileg a vagyontárgyak természetbeni megosztásával történik, csak. ha a vagyontárgyak természete nem engedné ezt meg, foghat helyt azok pénzzé tétele. A Kt. szabályozása szerint tehát a közkereseti társaság tagjai a társaság vagyonára nézve nem tulajdonostársak. Rogy ezt a köztük és a társaság között levő jogviszonyt milyen konstrukcióval teszik érthetővé, másodlagos kérdés, mert hiszen a konstrukció csupán ia jogi szabályozás elméleti miegmagyarázásána,k kísérlete.. Gyakorlatilag teliét és a jogviszonyok szempontjából közömbös, hogy a társasági vagyont ugy tekintjük-e, mint, amely a régebbi német jogból ismeretes „Miteigentum zur gesammten Hand" elvei alatt áll, vagy magát a társaságot tekintjük^e jogi személynek, jogalanyisággal felruházott cél vagyonnak stb. Tény az, hogy a tagokkal szemben áll maga >a társaság, amelynek külön jogvédelmet és igy külön birtokvédelmet is ad a jog, ellentétben a tulajdoniközöissiéggel, amelyben jogi- és birtokvédelemben egyaránt csak maguk a tulajdonostársak részesülnek. A probléma eldöntése tehát nem attól függ, hogy a közkereseti társasáig jogi személy-e vagy sem, hanem a megoldás alapja adva van a kereskedelmi törvény szabályozásában, amely a közkereseti társasáig tagjától megtagadja nemcsak a közvetlen rendelkezési jogot, tehát _ nemcsak a tulajdon jogot és a birtoklást, hanem még (követelési jogot sem ad neki a társasággal szemben magukra a társasági vagyontárgyakra vagy azo'k hányadára és pedig sem a társaság fennállása alatt, sem megszűnte után. Ha a társasági tag az ő betételét vagy vagyonilletőségét nem csökkentheti, ez annyit jelent, hogy reá nézve az egész társasági vagyon, beleértve az ő betételét vagy vagyonilletőségét is. idegen vagyonnak tekintendő, amely felett a jogi és a tényleges uralmat maga a társaság gyakorolja és erre az uralomra az egyes tag a maga részéről befolyást csupán mint a társaság tagja a térsasági alkotmány értelmében gyakorolhatja. A közkereseti társaság tagja tehát nem birtokos, nem is közvetlen birtokos (unmittelbarer Besltzer) a német polgári törvénykönyv értelmében, akinek a háta mögött még a közvetett 'birtokos (mittelbarer Besltzer) áll, mint aminő pl. a haszonélvező, a záloghitelező, a bérlő ós haszonbérlő (BGB, 868). A németbirodalmi törvényikönyv irodalmának terminológiája szerint a társasági tag, aki a társasági vagyonhoz tartozó dolgok felett tényleges hatalmat gyakorol ós e tekintetben a társaságnak alkotmánya értelmében hozott határozatait végrehajtani tartozik, csupán „Besátadlener" ós 'birtokosnak az tekintendő, akinek háztartásában vagy